Szeretem a gasztronómiai vonatkozású néphagyományokat. Annak ellenére, hogy alapvetően a változatosság híve vagyok és nem néhány ételből álló repertoárom van, mégis kifejezetten szeretem, amikor ugyanazt csináljuk bizonyos időszakokban. Újévkor malacot és lencsét enni, farsangkor fánkot sütni, Márton napon libát enni, stb... Ezek olyan jó dolgok. 

Viszont abban aztán bőven lehet változatosság, hogy mikor milyen fánkot készít az ember. Van élet a szalagos fánkon túl. Nekem az egyik kedvencem (jó, az Ekler fánknál nincs jobb, de azután...) a túrófánk, ami egészen hasonló élményt nyújt, mint egy kelt tésztás fánk, csak éppen pofonegyszerű és kifejezetten gyors. Nem kell dagasztani, keleszteni, állni hagyni. Csak összekeverjük, kisütjük és már tunkoljuk is bele a sárgabaracklekvárba. 

A túró íze nem dominál benne, mondhatnám, hogy vakteszten meg sem lehetne mondani, csak kellemesen puhává szaftossá és levegőssé teszi a tésztát (hasonlóan működik, mint a túrós kuglófnál.)

A vaníliától illatozó tésztába apróra vágott aszalt sárgabarackot kevertem, ami extra kis meglepetésként szolgál, minden falatnál. 

Hozzávalók: (5-6 főre) 

• 3 tojás
• 3 csapott ek cukor
• 1 nagy csipet só
• 1 rúd vanília kikapart magjai
• 150 g liszt
• 1 csapott tk sütőpor
• 250 g tehéntúró (a krémesebb fajta, nem a nagyon morzsalékos, vagy törjük át szitán)
• 1 marék aszalt sárgabarack

A tojást habosra keverjük a cukorral, a sóval és a vaníliával, majd felváltva hozzákeverjük a túrót és a sütőporral elkevert lisztet. Nem kell agyon dolgozni. Az aszalt sárgabarackokat apró darabokra vágjuk és azt is a masszához adjuk. 

Bő, közepesen forró olajban kanálnyi adagokban aranybarnára sütjük. Ha megsültek leitatjuk a fölösleges olajat róluk, majd meghintjük fahéjas porcukorral és baracklekvárral tálaljuk még melegen. 

Ha tetszett a recept, kövesd a RozéKacsa Facebook oldalát,hogy minden friss posztról elsőként értesülj!