Végy egy nagy múltú cukrász manufaktúrát, haladj a korral, használj minőségi alapanyagokat, légy kreatív és máris adott a recept egy fantasztikus cukrászdához. Én nyáron kb el tudnék élni fagyin, simán képes vagyok fagyot enni ebéd helyett :)  

Persze sok jó fagyizó van már szerencsére, de amikor a nagy múltú olasz fagylalt is vacak porfagyikká silányult (tisztelet a kivételnek), akkor kell ám igazán egyenes háttal állni és nem engedni a minőségből. Nemrég Olaszországban nyaraltunk, és egy isteni velencei mangó sorbet-t leszámítva, mindenhol ugyanazt a porfagyit nyomják. Nem azt mondom, hogy ehetetlen, voltak köztük egész finomak is, de mindenhol ugyanaz a választék, ugyanúgy néznek ki, ugyanolyan az ízük. Nincs különbség fagyizó és fagyizó között. Nyilvánvaló, hoyg a technológia és az alapanyag ugyanaz: gyári por az ízekkel és víz/tej. 

A Damniczki család nem áll be az olcsóbb,egyszerűbb sorba, hanem saját gyümölcsfeldolgozót használva szolgálja ki a legmagasabb minőségi elvárásokat. Eredménye egy 48 féle fagylaltból álló szortiment, aminek nagyjából a fele sorbet, fele tejes alapú fagyi. Csodaszépek, izgalmasak, és mindennek olyan a színe és az íze, amilyen az alapanyag valójában. Semmi színezék, semmi aroma, sőt még habosító adalék sem. Természetes és isteni finom. Nyilván nem olcsó, de nincsenek csodák, ezt már megtanultam. Könyörgöm, inkább 350 Ft egy 7 dkg-s csoda fagyiért, mint 200 egy 4 dkg-os vacakságért. És egy adagot lehet kérni kétféle ízből is, ami a mi esetünkben igen sarkallatos kérdés, mert a gyerekeknek nem szoktunk két gombócot venni, hisz mire megennék, szétolvadna a tölcsérben, tényleg elég nekik egy viszont főleg Marci, kifejezetten kísérletező kedvű, és szeretne többfélét megkóstolni.  Tényleg gyakorlatilag mindig mást kér, akárhányszor fagyizunk. :)

Beni inkább marad a vagy csoki, vagy eper vonalon :) Biztos, ami biztos. 

Ez egy állandó harc, bárhova megyünk fagyizni, hogy hajlandóak legyenek kétféléből adni az egy gombócot. Technikailag nem egy kivitelezhetetlen dolog, mégis kb. 10 helyből 8-nál beintenek, hogy "nem tudom/nem lehet/nem engedi a főnök". Nevetséges. Nos, Damniczkiéknél meg természetes. És nem csak a gyerekekre gondolva, hanem, mert abszolút megértik azt az igényt, hogy a 48 féléből szeretne akár egy felnőtt is, több félét megkóstolni, és nyilván a mennyiségnek meg van felső határa, amennyit az ember meg tud/akar enni. 

A kóstolásnál persze megpróbáltam minél többet megízlelni, így sok pici adagot ettem. Egyik jobb volt, mint a másik: az abszolút kedvenc a pritaminpaprikás málna, hihetetlen finom, tökéletes egyensúlyban van a paprika és a málna, nem tolakodó, mégis izgalmassá teszi az amúgyis nagyon finom málnasorbet. Fantasztikusak voltak a citrusosak: grapefruit, narancsos sütőtök, mandarinos citrom. Nem mondom, hogy rá fogok szokni, de különleges volt a kapros uborka is. 

A tejesek közül a pisztácia (van egyébként sorbet is belőle) és a kókuszos csoki volt a kedvencem. 

Aki nem hiszi, járjon utána: Damniczki Budapest – cukrász manufaktúra, 1051 Budapest, Hercegprímás u. 17. 

Ha tetszett a cikk, kövesd a RozéKacsa Facebook oldalát,hogy minden friss posztról elsőként értesülj!