Én kifejezetten kekszes vagyok. Szeretek kávéhoz, teához, vagy csak úgy, TV előtt (és nagyjából bármikor) kekszet ropogtatni. De bolti kekszet szinte sose. Viszont a kekszes fémdobozaim gyakran telnek meg házi sütésű keksszel (fogtok is még találkozni jó pár keksz recepttel itt a blogon). 

És ha már a gyerekek édességet esznek, akkor sokkal jobb házi sütésű kekszet adni nekik, mint a tartósítószerrel, aromákkal teli bolti verziót. 

Már számtalan cookies receptet kipróbáltam, keresve az igazit (ami nyilván nem létezik, mert annyi variációja lehet ennek az amerikai klasszikusnak). 

Aztán nem rég egy gasztro magazinban találtam egy receptet, amin pici változtatással létrejött ez. Szerintem  ilyen egy tökéletes csokis cookies. Töltsétek fel a dobozaitokat! 

A kacsamell a húsok királynője (nálam!), isteni finom, egyszerűen elkészíthető (sőt nem is szabad túlbonyolítani!), a köreteket érdemes hozzá kreatívan kitalálni és igazán fejedelmi fogást varázsolhatunk az asztalra, rövid idő alatt.

Sokan azt hiszik ez tipikus éttermi fogás, és nem is mernek nekiállni otthon, de higgyétek el, kacsamellet sütni egyáltalán nem nehéz! Megmutatom én hogy szoktam. 

Évek óta tervezgettem, de mindig elhessegettem a gondolatot, hisz annyi gasztroblog van már, hogy lassan Dunát lehet rekeszteni velük, még árvizes időben is. Ez mondjuk így van most is, sőt...

De egyre többször fordult elő, hogy ismerőseim, barátaim, rokonaim, szomszédaim hívtak fel azzal, hogy

"adj ötletet mit főzzek!" 

"te olyan jókat szoktál kitalálni"

"meg tudnád adni a receptjét annak a ... isteni volt."

"Jön az anyósom, villantanom kéne, de nem tudom mivel"

Aztán a rengeteg szóban elmondott ötlet, emailben átküldött recept után úgy döntöttem, a fenébe, miért ne csinálhatnám ezt "hivatalosan", legalább nem kell külön küldözgetnem a recepteket. Főzni szeretek, írni is (írok személyes blogot, "jógablogot" egy online jógamagzinban), akkor miért ne köthetném végre össze a kettőt. 

A férjem 100%-ban támogat, (és sok barát is), sőt, ő már régóta mondogatja, hogy kezdjünk valamit a gasztronómiai őrületemmel. Már csak egy frappáns nevet kellene kitalálni...

Aztán egyik nap, éjfél és hajnali 1 között kipattant a fejemből ez a névötlet. Így született meg a RozéKacsa. De miért pont ez?

Egyrészt mert jól hangzik, másrészt mert a húsfélék közül a kedvencem a mediumra, azaz rozéra sütött kacsamell, képes vagyok egymás után akárhányszor azt rendelni étteremben, de magam is szívesen elkészítem itthon (recept is lesz hamarosan!). 

Aztán külön is értelmezhető: a borok közül a kedvencem a rozé, a kacsához mint állathoz is személyes vonzalom fűz, és egy rozé borral megtöltött gumikacsát is elfogadnék :) 

A fent látható fantasztikus rajz ötlete is az enyém, de hát a lényeg a kivitelezésen van. Van egy kedves ismerősöm, fantasztikus grafikus, (valójában annál sokkal több): Vámos Robi. Én megálmodtam, hogy mit rajzoljon meg, ő eljött hozzánk, főztem neki, ebédeltünk, és közben mondogattam, hogy mi is legyen a képen... ő meg mindent papírra vetett, úgy ahogy elképzeltem, vagy még jobban... Nagyon hálás vagyok neki! szerintem szuper lett!

Hogy miben lesz más ez a gasztroblog a többitől? Abban, hogy ezt én írom. Minden lesz benne, amit szeretek, és semmi, amit nem :)

Remélem szeretni fogjátok! Üdv a RozéKacsán! :)