...hogy hova menjünk kajálni, ha nem akarunk egy vagyont fizetni, jót, mégsem unlamasat akarunk enni és nem feltétlenül szeretnénk bemenni a belvárosba. Van egy tippem. 

A gasztronómiai forradalom eredményeképpen a belváros már tényleg tele van jobbnál jobb helyekkel, de ahogy távolodunk a város központjától, úgy csökken az igazán jó helyek száma, így igazán üdvözlendő, ha a külsőbb kerületekben is nyílik egy-egy új és méghozzá jó hely. Újpest központjában a Központ Bisztró egy igazán kellemes hangulatú, modern, újító szellemű hely. Ahol minden fogásban van valami kis csavar, nagy gondot fordítanak a tálalásra, a limonádét házi szörpökkel készítik, sőt, még a mangószörpöt is házilag gyümölcsből csinálják (nem sűrítményből vagy mű szirupból). Igényes na.

Egy nyári estén vacsoráztam ott, a terasz tömve volt és bent is ültek jó páran. Mind mind helyiek, nem turisták. Ide tényleg lejárnak vacsorázni az újpestiek. Ilyen helyek kellenek Budapestre. Vannak könnyű bisztró fogások, meg kicsit komolyabb, elegánsabb ételek is, mindenki megtalálhatja az ízlésének és hangulatának egfelelőt. 

A limonádék csodaszépek és isteni finomak. Nem csak a megszokott ízekkel: hanem van mangós, mézes-egreses, mentás-málnás, uborkás-málnás, szedres-lime-os, alig győztünk választani. :)

Kétféle előételt kóstoltunk. A kóstoló trió látványa már megfogott. Színek, formák, textúrák. A vékony padlizsánszeletbe tekert kecskesajtkrém isteni volt, az ajvár feledhető (egy felturbózott bolti cucc, jóval jobbat lehet azért házilag csinálni), a tepertőkrém viszont kifejezetten krémes, nem a gyerekkoromból a menzákról ismert sűrű darabos massza, amit a kenyér lyukacskáiba tömködtek. Az étvágyunk megjött rendesen. 

A másik előétel az ököruszály rilette kovászos uborka zselével semmiképp nem mondható hétköznapi fogásnak. A kovászos uborka zselé annyira jól működött a fűszeres krémes hússal, hogy kértünk még egy korongot belőle, alig győztük kenegetni a piritósokat vele. 

A zöld currys borjúraguleves csipőssége ellenére még nyáron is kellemes fogás, tele van roppanós üde zöldségekkel és a limonádémból kihalászott lime belefacsarásával annyira feléledtek benne az ízek, hogy őszintén remélem azóta tartozék lett ennél a fogásnál egy cikkely zöldcitrom. 

A főétel választásánál nem volt kérdés, mivel a kedvenc tengeri halam a kardhal, így a kardhal steaket nem hagyhattam ki. Olívás-paradicsomos farfalle volt a körete, ami kicsit szokatlan párosítás egy ilyen nemes alapanyaghoz, mint a kardhal, de ez nem egy 6000 Ft-os fogás, hanem pont feleannyi, szóval valamit vaalmiért. A kardhal középen majdhogynem nyers, kívül szép kéreg van rá sütve. Én ettem már teljesen átsütve is isteni kardhalat (Spanyolországban), de cipőtalpszűrazságút is (sajnos itthon), szóval az angolosra sütéssel nagyon nem lehet mellé nyúlni. 

Legközelebb megkóstolok egy burgert. Minden második asztalnál azt ettek. 

A desszertek közül a hideg maracujás rétest próbáltam ki. A millefeuille-t imádom (mint tudhatjátok), de nekem a réteslapokkal sült verzióval szemben a leveles tésztás sokkal jobban bejön. A tészta-krém arány úgy az igazi. Az intenzíven maracujás tejszínes krémet hajszálvékony ropogós réteslapok rétegezték. Finomnak finom volt, csak nekem kb. kétszer ennyi tészta elkelt volna benne. 

Egy szó mint száz, kellemes kis hely, a konyha ha nem is tökéletes, de nagyon rendben van, egy vacsorára bármikor érdemes beugrani, ha arra jártok. Ja, és délben van napi menü is.