Minden családban megvan a "főzős ember", nálunk gyerekkoromban nem a nagymamám, hanem az anyukám volt az, aki karácsonykor bejglit és zserbót sütött, aki nyáron lekvárt tett el, meg kovászos uborkát, és ő főzött a családi eseményeken is. A nagymamám csak úgy elfőzögetett magának,de Anyu volt az igazi konyhai példakép nekem. Ennek ellenére van egy süti, amiről mindig a nagymamám fog eszembe jutni, sokszor sütötte csak úgy, ha mentünk, sőt, még a nála kapott Mikulás csomagokban is rendszeresen ilyen keksz volt. Ez egy egyszerű citromos linzer (régi Horváth Ilona recept, aki nem volt a rokonunk :)), amit derelyevágóval vágott fel, nem szaggatott (a gyorsaság kedvéért), és néha cukorral szórta meg, ami extrán vonzóvá tette számunkra.
Ez a süti az öcsém nagy kedvence is volt, kiskorában hamar megtanulta és már egyedül is meg tudta csinálni.
Mivel én "kekszes" vagyok, gyakran van itthon valamilyen aprósüti, a fém dobozok nem lehetnek üresek. A reggeli kávé/tea mellé, vagy uzsira sokkal jobb ilyesmit majszolni, mint bolti kekszeket. Kánikula idején a jeges kávé vagy ice tea tökéletes ebéd utáni kísérője :)
Hozzávalók (jó nagy adag lesz belőle, kb. 5 nagy tepsinyi)
- 500 g liszt
- 250 g vaj
- 250 g porcukor
- fél cs. sütőpor
- 1 csipet só
- 1 egész tojás
- 1 tojás sárgája
- 1 (lehetőleg kezeletlen héjú) citrom reszelt héja és kifacsart leve (lehet hogy nem kell az összes citromlé, citrom mérettől függ)
A száraz hozzávalókat (a lisztet, a cukrot, a sütőport és a sót) a robotgép keverőtáljába tesszük és belekockázzuk a jéghideg vajat, morzsás állagúra keverjük (ezt kézzel is lehet csinálni, gyors mozdulatokkal, az ujjbegyeink végével szétmorzsoljuk a vajat a lisztes cukorban, nem szabad sokáig csinálni, hogy ne olvadjon meg a kezünk melegétől a vaj, mert akkor nem lesz olyan omlós a tészta). A vajas morzsába beleütjük a tojásokat, ráreszeljük a citromhéjat és a citrom levéből annyit öntünk bele, hogy a tészta összeálljon, és jól formázható legyen.
Ahogy említettem is, a nagymamám mindig vékonyra nyújtotta és derelyevágóval vágta kis téglalapokra. Leheletnyi kristálycukrot lehet szórni a tetejére, ez a sütés során nem olvad el, hanem ropogósan a tetején marad.
De természetesen kiszúrni is ki lehet bármilyen formával. Aki a még gyorsabb megoldások híve, az a tésztát henger alakúra gyúrva folpackba csomagolva tegye a hűtőbe pár órára, majd fél ujjnyi vastag szeletekre vágva süssön kis korongokat belőle.
A kis korongokat 1-1 pisztácia féllel díszítettem.
Így vagy úgy, de 170 fokon 8-10 perc alatt megsül, ha éppencsak a széle elkezd barnulni, akkor már jó, inkább világos maradjon, nem kell, hogy aranybarna legyen, mert különben kiszárad teljesen.
Ha tetszett a recept, kövesd a RozéKacsa Facebook oldalát,hogy minden friss posztról elsőként értesülj!