Szerda délelőtt egy brunch-on (breakfast+lunch=brunch, tudtátok? :)) vettem részt a KIOSK étteremben, ahol bemutattak egy új koncepciót, a foodsharinget, aminek az a lényege, hogy egy többszemélyes társaság kap egy nagy adag ételt az asztal közepére, és mindenki vehet belőle ízlés szerint, akár csak otthon, a családi asztalnál. Ez így olcsóbb is (2 fő, 1,7-szeres árat fizet), mint ha mindenki külön rendelne magának valamit, és az élmény tényleg összehoz. Sokkal közvetlenebb, családiasabb a hangulat, Szerintem ez szuperül működhet. És nem olyan, mint a retro "két személyes sültes tál", higgyétek el! :)
Hlatky-Schlichter Hubert, a tulajdonos, elmesélte, hogy 5 gyerekes családban nőtt fel, és a családi közös étkezések hangulatát szerette volna átültetni éttermi környezetbe, ez a koncepció tökéletes erre. Középen egy lábos, vagy egy fazék, aztán mindenki szed. Nekem nagyon bejön ez a gondolat, hogy együnk együtt jókat, jó társaságban, mert annak közösségformáló ereje van. És így nincs is az, hogy az étteremben kinek hozták már ki a kajáját, kiét nem, megvárjuk-e egymást, vagy ne, stb...
Hubert körbevezetett minket, bevitt a kulisszák mögé, Magyarország legnagyobb háttérkonyháját nézhettük meg, tényleg eszméletlen felszereléssel... minden volt és még annál is több... el tudnék főzőcskézni ott... :)
Az étterem hangulata igazán magával ragadó, modern, mégis kifejezetten barátságos, egy "casual" stílusú városi találkozóhely, ahol a gasztronómiáé a főszerep. A teljes berendezés, minden az utolsó részletig nagyon ki van találva, és amit csak lehetett magyar gyártókkal csináltattak (Ajkai kristály poharak, magyar bútorok, stb...). Eszméletlen borválasztékuk van (a szomszédos, azonos tulajdonú Bábel és a KIOSK között a borhűtőn keresztül lehet átmenni, nagyon izgi :)), kizárólag magyar borokkal. Ez a koncepció is nagyon tetszik, az ide látogató vendégek minek igyanak olasz vagy francia borokat, amikor annyi nagyon nagyon jó bor van Magyarországon. És ez nem valami fölösleges magyarkodás, hanem egy határozott koncepció része, nekem nagyon tetszik.
Erről egy hivatalos fotó:
Orosz Gábor séf bemutatta a menüt, amit szépen végigettünk. Ezekről néhány szót... Étteremben régen ettem ilyen jót, de tényleg...
Az előétel: Kiosk antipasti tál, 5 féle "kencével", házi kenyerekkel: libamájkrém lilahagymalekvárral (na ez úgy ahogy van elég is lett volna, estig el bírtam volna enni...), kacsarilette (ízes kacsahússal, nem túl zsíros, tökéletes volt), tatár beefsteak (tojás nélkül, nem ragacsos, elsőosztályú volt), kőrözött (ez pont olyan volt, mint egy jó kőrözött), és a padlizsánkrém, ami nem annyira volt ízlésemnek megfelelő, mert majonézzel készült, én jobba szeretem, a natúrabb, rusztikusabb verzióját a padlizsánkrémnek, de ez mondjuk tényleg ízlés kérdése, rossz nem volt.
Volt mellé egy korianderes gránátalmás köles saláta. Az ilyen típusú salátákat szeretem a legjobban.
Aztán jöttek a levesek:
Sült paradicsom leves (paradicsom zellerszárral és répával összesütve, és ez adta az alapját a levesnek). Tökéletes ízek, nem édes, mégsem savas (az édességét a répa adta, cukrot nem látott. Nekem a hideg futkos a hátamon a cukrozott, sűrített paradicsomos paradicsomlevesektől...). Tökéletes fűszerezés, tökéletes állag. Tényleg nem tudok belekötni. Ha paradicsomlevest akarok enni, akkor csak is ilyenre gondolok. :)
Volt még marhahúsleves is, sötét, tiszta, ilyen finom húslevest étteremben még életemben nem ettem. Velőcsonttal, vajpuhára főtt marhahússal, amit Tafelspicc-ként lehetett utána enni, krémes vajas krumplipürével, spenótpürével és tormás almapürével. Nem igazán értettem soha ezt a "kivesszük a húslevesből a húst és megesszük külön" dolgot, de sokan szeretik, én szívesebben eszem a húst a levessel együtt. Ez a marhahúsleves viszont világbajnok volt, azt kell mondjam anyukám marhahúslevesével vetekszik, ami tényleg egy szint!
Ezután következtek a főételek: az asztaltársaságunk egyöntetű véleménye szerint az egész menü csúcsa volt a nyúlhúsos, lóbabos, kecskesajtfondüs szélesmetélt, házi tésztából. Krémes, ízes, mégsem nehéz. Nincs mit mondani róla, csúcs, próbáljátok ki!
Az ebéd egyetlen igazi szívfájdalma számomra az volt, hogy a rozé kacsa nem volt az igazi. Ránézésre szép volt, de kicsit rágósra sikeredett. A körülötte lévő pirított zöldségek meg kicsit kemények. (Pedig volt köztök lila krumpli is, az annyira szép!) Pedig ez nekem sarkalatos pont :) De ki kell mondjam, én jobb rozé kacsát sütök :) bocsi, a séftől! :) Alatta a paszternák püré és a vörösboros jus (pecsenyelé) viszont nagyon finom volt. Szóval kicsit kár volt a kacsáért.
Volt még egy klasszikus magyaros töltött káposzta is, annyi újítással, hogy a töltelék kelkáposzta levelekbe volt csavarva.
Amellett hogy gyönyörű volt az egész (még a nap is rásütött), tényleg nagyon rendben volt, minden ide látogató turistának ilyen töltött káposztát kéne kóstolnia, hogy megértsék mi is abban a jó.
A desszert mákos nudli volt sárgabarack lekvárral, ami nem tette fel a pontot az i-re, nekem picit ragacsos volt.
Viszont a saját cukrászműhelyben készült desszertműremekekből minden vendég kapott egyet elvitelre. Na az az amit nem szabad kihagyni!
A sharing concept keretein belül eleve olcsóbb minden, mintha külön rendelne mindenki a'la carte. És vasárnap, a Sunday brunch keretein belül még további 20% kedvezmény jár hozzá. Próbáljátok ki, de tényleg!
Még egy paparazzi fotó:
Ha tetszett a poszt, kövesd a RozéKacsa Facebook oldalát,hogy minden friss posztról elsőként értesülj!