Meghívást kaptam a nem rég nyílt Trattoria Gusto étterembe, a Liszt Ferenc térre, egy Velencei Karnevál ihlette farsangi hangulatú exkluzív vacsorára. Gasztroújságírók, gasztrobloggerek, fotósok és néhány híresség alkották a vendégkört, és egy igazán laza, jó hangulatú este kerekedett belőle.
Az étterem társtulajdonosa Benedek Tibor, vízilabdázó, a magyar válogatott szövetségi kapitánya, aki a fél életét Olaszországban töltötte, és jobbján egy olasz séffel (Simone Marcedula) megpróbál egy falat Itáliát becsempészni Budapest szívébe.
Kásás Tamás kevésbé sikeres étteremnyitása után (bár én neki is nagyon drukkolok, hogy a kezdeti nehézségek után menjen neki!) kifejezett kíváncsisággal vártam az estét.
Az étterem nagyon hangulatos: kockás abroszos, mégis elegáns, minden apró részletig kitalált. Tetszett. Nézzétek a képeket a galériában:
A vacsora 4 fogásból állt. Előétel, tészta kóstoló, főétel és desszert. A menü:
Az előételt egy előmelegített palatányéron (ebben nem vagyok biztos, hogy pala volt, geológiában nem vagyok annyira otthon) tálalták. Az este legjobb húzása volt. Nem csak azért, mert a felfújtaknak kifejezetten nem tesz jót ha kihűlnek, és ez sokáig melegen tartja, hanem mert nagyon dizájnos és guszta volt így. Ilyet még sehol nem láttam Magyarországon, szuper ötlet!
A sütőtökfelfújt finom volt, bár szerintem lehetett volna kicsit könnyedebb (krémes volt, nem annyira légies, mint amit én egy felfújttól várok), ami viszont mellette volt, az 10 pontos. A sajtmártás, a ropogós parmezán chips és a sült sajtgolyók isteni finomak voltak, a balzsamecetes redukció meg életre keltette az egészet. Összességében 10/8
A tésztás fogás volt az este legszebb tányérja. Három színű házi tészta batyu, tőkehallal töltve, sáfrányos mártással. A mártás itt is nagyon nagyon finom volt, úgy látszik Simone mártás-guru :) Tökéltes volt az állaga, az íze, a sóssága, minden. A tésztabatyunak egyetlen szépséghibája volt (ja nem, szépséghibája nem volt, mert gyönyörű volt), szóval egy kritikai észrevételt tettem: egy picit vastag volt a tészta. Nyilván, ez egy nehéz műfaj, hogy olyan vastagságú legyen a tészta, hogy elbírja a tölteléket, ne essen szét, tartsa a formáját, mégis átfőjön. De egy lehelettel lehetett volna vékonyabb. Összességében 10/9 azért, az ízébe nem tudok belekötni.
A halas főétel Benedek Tibi kreálmánya. Simone a séf minden fogás előtt mondott pár szót az adott ételről, és Tibi sokszor poénkodott, hogy ez valójában az ő ötlete :) Ami csak vicc volt, de a lazacos fogást állítólag tényleg ő találta ki.
Simone erről is beszélt, viccesen úgy fogalmazott, "köretnek CSAK egy kis fóliás zöldség" (itt már biztos voltam benne, hogy tényleg nem az ő tányérja ez :)).
A lazac tökéletesre volt sütve: a bőre ropogós volt, a húsa omlós. A híres martinis mártástól azonban többet vártam, akár hogy hegyeztem az ízlelő bimbóimat, nem bírtam felfedezni a Martini ízét benne. A fóliában sült zöldség rendben volt. Finom volt az egész fogás. 10/8
Az este egyetlen igazi csalódása a húsos főétel volt. Pedig nagyon jól nézett ki, és a mozzarellás rakott padlizsán is tökéletes volt, de az a karaj... szegénykém rágós volt, kemény és még ízetlen is. Az értékelést így muszáj különválasztanom, mert a köret 10/10 pontos, akár önálló vega fogásként is megettem volna, de a hús 10/3. Egy szelet omlós egyben sült tarját inkább el tudnék képzelni mellé... (hátha Simone megfogadja a tanácsom :))
A desszert igazán feltette az i-re a pontot, a "millefoglie" láttán leveles tészta lapokat vártam, de ez egy olajban sült, csöröge fánk szerű ropogós tészta volt. Egyáltalán nem olajos, szuper ropogós. Na de ami benne volt... azt az isteni, könnyű pisztáciahabot reggelig bírtam volna kanalazni. Egy baj volt vele: kevés volt :) Lehetett volna kétszer annyi krém a tésztarétegek között. 10/9 (a -1 pont csak azért, mert három falat tésztát a végén már krém nélkül kellett megegyek.)
Összességében a hely eléggé rendben van. Nem mondom, hogy tökéletes, nyilván lehetne picit javítani pár dolgon, de minden esély megvan rá, hogy egy jól menő hely legyen.
És amiről még nem szóltam: a személyzet. Nyilván, ha csapatépítésről van szó, akkor Benedek Tibinél kevés hozzáértőbb ember akad a vidéken... és ez itt is érződött, nagyon kedves és profi volt mindenki, akinek pici köze is volt az este lebonyolításához. (A pincérek még a telefonomat is feltöltötték, míg vacsoráztunk! + pont :))
Szóval ha szeretnétek egy hangulatos olaszos estét Budapest szívében, akkor ne habozzatok felkeresni a Trattoria Gustot!
A fotókért köszönet Lengyel Balázsnak.
Egy paparazzi fotó, ami bizonyítja, hogy tényleg ott voltam :)
Fotó: Soós Bertalan
Ha tetszett a poszt, kövesd a RozéKacsa Facebook oldalát,hogy minden friss bejegyzésről elsőként értesülj!
