Az utóbbi években annyira felkapott lett a medvehagyma, hogy mindenki, akinek egy kicsit is köze van a gasztronómiához, medvehagymás recepteket, képeket posztol március-áprilisban. Menőség vagy nem, divat, vagy nem, én imádom ezt az első zöld harsogó levelet, amit szezonjában bármilyen formában szívesen fogyasztok: krémlevesként, tésztán, rizottóba, pestóként, pogácsába, csak egy rántottába, sajtkrémbe keverve, hús töltelékeként, akárhogy. 

Íme két nagyon egyszerű recept, amit kipróbálhattok akár még ma. 

Medvehagymás sajtkrémes szendvics: 

Hozzávalók a sajtkrémhez:

• fél csokor medvehagyma
• egy marék napraforgómag
• olívaolaj
• egy kis doboz Philadelhia sajtkrém
• néhány ek. tejszín
• citromlé
• só, bors

az összeállításhoz: 

• ciabatta
• levegőn szárított sonka szeletek
• sajt szeletek
• paradicsom karikák

A napraforgó magokat egy száraz forró serpenyőben picit megpirítjuk (vigyázzunk nehogy elégjen), majd a durvára vágott medvehagymával és egy pici olívaolajjal aprítógépben összedaráljuk. Pestóhoz hasonló állagot kell kapnunk (csak kevesebb olajjal, mivel sajtkrémbe kerül, nem kell olyan krémesnek lennie). 

A keveréket a sajtkrémmel simára keverjük és egy pici tejszínnel lazítjuk, hogy kellemesen kenhető állaga legyen. Sóval, borssal, pici facsart citromlével ízesítjük. 

A ciabattát félbevágjuk és egy pici olívaolajon megpirítjuk a vágott felüket. 

Majd összeállítjuk a szendvicset. A zsömle alsó felét megkenjük a sajtkrémmel, ráfektetjük a sonka szeleteket, a paradicsomot és a sajtot, végül összecsukjuk. 

Ez a szendvics elég kiadós, nem csak reggelire, hanem akár egy ebédre is elég lehet. 

A tejszínes medvehagymás tészta hozzávalói (2 főre):

• egy ek. vaj
• 1 póréhagyma
• 2 dl tejszín
• reszelt parmezán
• só, bors
• fél csokor medvehagyma
• 20-25 dkg tészta (én szarvacskát használtam, de bármilyen bordázott felületű tészta jó, az jól felveszi a mártást)

A tésztát lobogó sós vízbe odatesszük főzni, addig elkészítjük a mártást. A póréhagymát felkarikázzuk és a vajon megpároljuk, sózzuk, borsozzuk, majd felöntjük a tejszínnel és picit rotyogtatjuk, hogy besűrűsödjön. 

A mártásba belereszelünk egy kevés parmezánt (nem mértem, de kb. 2 ek. volt), majd belekeverjük az apróra vágott medvehagymát, azzal már nem főzzük, csak összeforgatjuk a kifőtt tésztával és egy keveset teszünk a tészta főzőlevéből is bele, hogy krémesebb legyen. 

Friss petrezselyemmel és parmezán forgácsokkal megszórva tálaljuk. Egy pohár fehérbor jól csúszik mellé. :)

Ha tetszett a recept, kövesd a RozéKacsa Facebook oldalát,hogy minden friss posztról elsőként értesülj! 

Gyerekkoromban nem igazán szerettem a halat, és a folyami halakkal most sem vagyok nagy barátságban, a halszag és a szálkák elriasztanak. De a tengeri halakat kifejezetten szeretem, és nagy örömömre a gyerekek is. 

A módszer nem az én érdemem, hanem a franciáké (már megint), az "en papillote" (papírban sült) dolgok saját gőzükben párolódnak, és ezáltal semmi íz nem vész el belőlük. Nem utolsó szempont, hogy minimális munkával lehet igazán különleges fogást kreálni. 

Lazacot ennél jobb formában elképzelni sem tudok. A sütőpapírt olvasztott vajjal kenem meg és abba csomagolom a lazacszeleteket néhány szelet citrom társaságában, és az egész olyan istenien omlós és szaftos marad, hogy aki egyszer kipróbálja, máshogy sose süt lazacot. 

Ezt az ételt (egy citrusos salátával és barna rizzsel) megcsináltam a TV2 Egészség Klinika c. műsorában még januárban, a videót itt visszanézhetitek (19. perctől látható), a hal becsomagolása itt egész pontosan látható (nem mintha olyan bonyolult lenne). 

A gyerekek Dédije 92 éves lett, az ő tiszteletére sütöttem ezt a lisztmentes máktortát joghurtos-fehércsokis mascarpone krémmel és hogy igazán különleges legyen, mintás fehércsokiköpenybe "öltöztettem", az egyik legkedvesebb gimnáziumi barátnőm által tervezett egyedi díszítő sablon segítségével. 

A húsvéti asztalon sem mutatna rosszul, és igazán nagy élmény, amikor egy ilyen műremek kerül ki az ember kezei közül :)

Persze bármilyen más tortát is be lehetne vonni hasonlóképp, én most ezt a mákos, gluténmentes verziót választottam, a tetején gránátalma magokkal, hogy a gránátalma-függő kétéves is boldog legyen :)

Szerda délelőtt egy brunch-on (breakfast+lunch=brunch, tudtátok? :)) vettem részt a KIOSK étteremben, ahol bemutattak egy új koncepciót, a foodsharinget, aminek az a lényege, hogy egy többszemélyes társaság kap egy nagy adag ételt az asztal közepére, és mindenki vehet belőle ízlés szerint, akár csak otthon, a családi asztalnál. Ez így olcsóbb is (2 fő, 1,7-szeres árat fizet), mint ha mindenki külön rendelne magának valamit, és az élmény tényleg összehoz. Sokkal közvetlenebb, családiasabb a hangulat, Szerintem ez szuperül működhet. És nem olyan, mint a retro "két személyes sültes tál", higgyétek el! :)

Az apósom pár éve tett egy kis utazást az Oxfordi College-ok környékén, és onnan hozott nekem három kis szakácskönyvet. Kis füzetek valójában, ételfotó egyáltalán nincs bennük, csak 19.sz-i angol festők képei, nagyon szépek. Az alábbi recept a "Kedvenc csokis receptek" között volt. 

Idén először, Magyarországon is tartanak fagyifesztivált, nem csak a szakmai körök, hanem a nagyközönség előtt is. Éppen ideje volt, amikor már mindennek van napja, vagy fesztiválja, nem is értem hogy tudtunk eddig fagyifesztivál nélkül élni?!?!? Ez a kora tavaszi dátum kicsit furcsa lehet, de mivel ez eredetileg egy szakmai rendezvény, ami most megnyílt a nagyközönség előtt is, így késő lenne már a szezon közepén tartani. Én különben is, a legnagyobb téli hidegben is tudnék fagyit enni és nem is értettem soha, hogy az miért időjárás függő :)

Szóval mint kitalálhattátok, elég nagy fagyirajongó vagyok, szóval mindenképpen ott lett volna a helyem, de a Máriaremetén lévő Frer Cukrászda jóvoltából kaptunk két szakmai belépőt (Facebook nyereményjátékon nyertem :)). Gyerek korom óta járok ebbe a cukrászdába, tényleg szuper fagyit csinálnak, amit nem csak mint elfogult törzsvevőjük mondok, hanem a szakmai zsűri is így gondol, idén a tejes kategóriában 1. díjat nyertek a Kajszibarackos mákos rétes fagyival, ami már nem az első dicsőség, tavaly a mézes-diós hecsedli lett az év fagylaltja. 

Én a sima mákfagyit is nagyon szeretem, a mákos sütemények általában nem a könnyedségükről híresek, de fagyi formában kifejezetten könnyed édesség lesz belőle, a savanykás barackkal, a roppanós, hajszál vékony réteslapokkal igazán tökéletes egyensúlyt sikerült kialakítani. 

A rózsás eperfagyi meg a gyümölcsös kategóriában 3. helyezést nyert. Húúú, az valami isteni finom volt. Egyáltalán nincs tolakodó, parfümös rózsaíze, először egy sima eperfagyinak tűnik, de aztán ahogy lenyeli az ember, megjelenik a rózsás utóíz, ami egészen különlegessé teszi az egészet. Próbálja ki mindenki, aki arra jár! 

Pózolás a győztes mesterrel, Erdélyi Balázzsal. 

Én ma megkóstoltam mind a 18 féle fagyijukat, tényleg egyik jobb volt, mint a másik, de azt hiszem pár napig nem fogok fagyira gondolni. Na jó, gondolni igen :) 

A rendezvényen egyébként árusítás egyáltalán nem folyik, a belépő ellenében (1500 Ft/fő) mindenki akármennyi fagyit kóstolhat. Parkoló helyet találni nem egyszerű, és kígyózó sorokra minden standnál számítsatok, de akit ez nem riaszt vissza, az holnap még kilátogathat Magyarország első Fagyi Kiállítására és Fesztiváljára. 

 Ha tetszett a poszt, kövesd a RozéKacsa Facebook oldalát,hogy minden friss posztról elsőként értesülj! 

Volt a hűtőben egy doboz, lejárati időhöz közeledő túró, és gyorsan összedobtam belőle gyerekkorunk egyik nagy kedvencét, a vaníliás krémtúrót. Nem rég megláttam a boltban az ismert lapos szögletes dobozos krémtúrót és  nosztalgikus hangulatba kerültem tőle, vettem egyet. Szerintem kb. 20 éve nem ettem. És megállapítottam, hogy finom, finom, de nagyon édes. 

Házilag elkészítve persze igazi vaníliás, nem nagyon édes és még a mazsola is kihagyható belőle, ha valaki nem szereti :) Én gyerekkoromban nem rajongtam a puha felpuffadt kis mazsola szemekért, de manapság már nem hagyom ki belőle, sőt egy kis rummal is megfejelem :)

Elkezdtem keresgélni a neten és eléggé meglepett, hogy a házi vaníliás krémtúró receptek nagy része zacskós pudingport használ hozzá, hát szerintem az nem az igazi, és annyi idő alatt, míg egy pudingot megfőzünk, simán meg lehet csinálni nyersanyagokból is a vaníliakrémet. Szerintem összehasonlíthatatlan! 

Nem tudom ti hogy vagytok a bolti savanyúságokkal, üveges kiszerelésben igen nehéz jót kapni, sokszor nem elég ropogós, punnyadt darabok vannak benne, vagy ha még finom is lenne, tele van tartósítószerrel, cukorral, meg csupa olyan adalékkal, amire semmi szükségünk. A piacokon kapható kimért "házi savanyúságok" (az se feltétlenül házi) már jobb választás, de én a hazaszállítással vagyok mindig gondban, még a dupla zacskó is csöpög, aztán ecet szag van az egész kocsiban... 

Így esett, hogy elhatároztam csinálok friss zöldségekből házilag savanyúságot, olyat, amilyet sehol nem kapok. 

Ami éppen volt itthon: zellerszár, egy maradék kis karfiol és répa, de ezen kívül kb. bármi kerülhet bele: brokkoli, uborka, paprika, káposzta, zöld paradicsom, amit szerettek. 

A teendő annyi, hogy a kiválasztott zöldségeket kisebb darabokra vágjátok, és jó szorosan beletömköditek egy üvegbe, majd nyakon öntitek a felforralt ecetes sós vízzel. És kibírjátok, hogy bármilyen szép, legalább 10 napig nem nyúltok hozzá :)

Egy különleges sütiformával egy átlagos süteményt is ünnepivé varázsolhatunk. Ezektől a virág alakú madeleine-ektől olyan tavaszi hangulatom lett, hogy már a ködszitáláson keresztül is érzem a tavasz szelét :)

Madeleine receptet már posztoltam a blogon, de ez most egy másik lesz, szerintem még jobb. Vettem egy szilikonos mini madeleine sütőformát a Tchibo boltban nemrég, és a használati utasításon volt ez a recept.

Ezt használtam a virág alakú formához is. Gyönyörűek lettek. Az adag éppen ehhez a 20 db-os formához elegendő. 

A csirkeszárny az egyik legolcsóbb hús-alapanyag, és mégis olyan szuper dolgokat lehet kihozni belőle, hogy gond nélkül lehet vendégváró falat. Sok receptben elősütik a húst, és csak a végén kenik meg a mázzal, én a páccal együtt sütöm, amitől igazán omlós és nagyon ízletes lesz, kívülről meg ragacsos, ahogy azt kell. Nem igazán lehet abbahagyni az evését. 

Sült krumpli is készült hozzá, a gyerekek kedvéért, meg egy isteni Waldorf saláta a felnőtteknek (és persze a bevállalós gyerekeknek).