Hihetetlen, de eltelt egy egész év azóta, hogy elkezdtem a blogot írni. Régi terv, mégis hirtelen jött ötlet megvalósulása volt 2014 szeptember 11-én, amikor megjelent az első poszt a "miértekről". Most így visszaolvasva, semmit sem gondolok másképp. 

Az elmúlt egy évben lett a Facebook oldalamnak több mint 3300 követője, nem fizetett hirdetéssel (az sem lenne egyébként ördögtől való), hanem a tartalmak eredményeképp. Minden új bejegyzés után jöttek az új lájkok, a követők, a pozitív kommentek. 

Már az első posztom is Index címoldalra került, mint azóta gyakorlatilag az összes. 1 év alatt több mint 600.000-en nézték meg a blogot, a legolvasottabb receptem majdnem 40.000 oldalletöltésnél tart. 

Csomó rendezvényre és gasztro eseményre hívtak meg, rendszeresen szerepelek a FEM3Caféban, ahol mindig nagyon pozitív visszacsatolásokat kapok. Megjelent egy riport velem a Kiskegyed Recepttárban és rendszeresen jelennek meg receptjeim a Szeretlek Magyarország és egyéb írásaim a Street Kitchen oldalán. Az összes médiamegjelenésemet visszanézhetitek itt. 

Számos hálás köszönő levél és kedves komment után hiszem, hogy jó úton járok, és eszem ágában sincs letérni róla. 

Az egyik leggyakoribb és legszívmelengető visszacsatolás, hogy olyan emberek kezdenek el főzni/sütni a blogom hatására, akik eddig egyáltalán nem műveltek ilyesmit. "Olyan jól írsz, annyira érthetőek a receptek, szépek a képek, kedvet kaptam hozzá már az olvasás alatt is." - ilyen és hasonló vélemények jönnek rendszeresen. Nagyon boldog vagyok tőle! 

Köszi nektek, köszi mindenkinek! 

Ez alatt az 1 év alatt profi fotós nem lettem, de azért sokat tesz a gyakorlás, és már van olyan, hogy egy képemmel teljesen elégedett vagyok. Hálás köszönet Fördős Petinek (Street Kitchen), aki eleinte szuper képeket csinált az ételeimről, ami elengedhetetlen volt ahhoz, hogy akkor és ott elindulhasson a blog. 

Szülinapi tortát azért nem sütöttem, de pont ma nem maradhattok recept nélkül, úgyhogy hoztam egy nagyon jól variálható pofon egyszerű desszertet. A crumble, magyarul mondjuk morzsasüti, lényege: alul az édes-fűszeres gyümölcs, tetején ropogós vajas morzsa. A gyümölcsök ízlés és szezon szerint variálhatóak, fűszerekkel bárhogy ízesíthetőek, és a morzsát is lehet különböző magörleményekkel megbolondítani. Ez most egy igazi őszo verzió.  

Hozzávalók (6 főre)

• fél kg szilva (magozott mennyiség)
• 1 alma  (mehet akár szőlő is bele)
• 1 körte
• 1 nagyobb őszibarack
• 1-1 késhegynyi őrölt fahéj, szegfűszeg és kardamom
• 1 vaníliarúd
• 3 ek. nádcukor
• 2 ek. tápiókagyöngy (vagy keményítő)

a morzsához:

• 5 dkg liszt
• 3 dkg zabpehely (apró szemű)
• 3 dkg darált mandula 
• 5 dkg nádcukor
• 10 dkg hideg vaj

A szilvákat ha apróbb szemű, akkor csak felezzük, ha nagyobbak, akkor negyedeljük. A többi gyümölcsöt felkockázzuk. Rászórjuk a cukrot és a fűszereket, összeforgatjuk a keményítővel, vagy a tápiókagyönggyel. Ahogy a gyümölcsös pitéket én ezt is jobban szeretem a tápiókával. Az is jó megoldás, hogy a sütőtál aljára szórjuk a kis gyöngyöket, és arra terítjük a cukros-gyümölcsös keveréket, azzal már nem forgatjuk össze, így az alul lévő gyöngyöcskék a gyümöcsökből kisülő nedvességet szépen magukba szívják. Ha összekevernénk, akkor előfordulhat, hogy a tetejére is kerülnek gyöngyök, amik nem kapnak elég nedvességet és kemények maradnak. 

A morzsához a vajat elmorzsoljuk a liszttel, a cukorral és a darált mandulával, hozzákeverjük a zabpelyhet és a gyümölcsök tetejére szórjuk egyenletesen. 

180 fokra előmelegített sütőben 30-35 percig sütjük, amíg a tetejére aranybarna nem lesz, a gyümölcsök meg jól összesülnek. 

Ha langyosra hűlt, vanília vagy diófagyival, esetleg tejszínhabbal tálaljuk, de hidegen is finom.  

Ha tetszett a recept, kövesd a RozéKacsa Facebook oldalát, hogy minden friss posztról elsőként értesülj!