Van jó pár olasz(nak mondott) étterem Budapesten. Ugyebár a leggagyibb pizzériák is hangzatos olasz nevet viselnek és akkor már azt hiheti az ember, hogy ott valami autentikus itáliaival fog találkozni. Nem rég egy eldugott kis étteremben voltam a belvárosban, ami a világ bármely pontján megállná a helyét. És nem folynak a csapból, pedig folyhatnának.  A tulajdonos a séf, aki a lelke ennek a kis helynek, és még csak nem is celeb. Ő Graziano Cattaneo és a Krizia Étterem. 10/9 Aki nem hiszi, járjon utána! :)

Egy házi tészta készítő esten vettem részt, ahol mi is kipróbálhattuk a kézzel készített házi durumtésztát, úgy ahogy a dél-itáliai nénik csinálják. Víz és durumliszt, semmi más. Se tojás, se olívaolaj, se só, semmi nincs a tésztában. Graziano pillanatok alatt gyúrt tökéletes állagú tésztát a két hozzávalóból, aztán  különböző formájú tészták elkészítését megmutatta. Mindezt családiasan, kedvesen, vidáman, szerényen. Nem olyan volt, mintha egy mesterséf tartana bemutatót, hanem mintha csak becsöppentünk volna a konyhájába és egy pohár bor mellett mesélt és közben tette a dolgát. 

A képen a cavatelli tészta látható (az előtérben lévő darabot én csináltam :)). 

Antipasti gyanánt egy citromos lazactatárral (Tartare di tonno al limone) melegítettünk be. Aki a nyers hal gondolatától megijed, az ezt kóstolja meg és garantálom rászokik. Reggelig bírtam volna enni... rajta fava babbal, kapribogyóval, nyers spárgakarikákkal, citrusosan, húúú még most is érzem az ízét a számban. Az ehető virágok díszítésként meg élővé tették az egész kompozíciót. 

Majd ezt követte a primi piatti, azaz az első főétel, ami az általunk (is) készített cavatelli tésztából készült: házi durum tészta tengeri süllővel (Cavatelli fatti in casa con branzino pomodoro secchi e mollica).

A tökéletesre készült süllő a pikáns paradicsomos mártásban, ropogós morzsával a tetején olyan könnyű fogás volt, hogy szinte hihetetlen, hogy ez egy tészta étel. Nem egy nehéz mártásban tocsogó tészta, hanem egy friss, üde, nyári fogás. A tengerparton éreztem magam annak ellenére, hogy egy hűvös budapesti estén egy alagsori étteremben ültem. 

Folytattuk a secondi piattival, azaz a második főétellel, ami egy csőben sült aranydurbincs volt spárgával  (Filetto di orata gratinato agli asparagi);sült újburgonyával. 

Egy Amalfi parti édességgel zártuk az estet, eperszezonban mi más lett volna... 

Könnyű citromos hab és friss eperszeletek, ez nekem elég is lett volna. Alatta egy citromos piskóta bújt meg, ami nekem picit száraz volt. El tudtam volna képzelni mondjuk a krémet, az epret némi morzsával egy pohárdesszertnek inkább, de az íze nem volt rossz.  

Egy szó mint száz, ha igazán olaszra vágytok, akkor ki ne hagyjátok a Kriziát. Autentikus, hangulatos, profi, megfizethető. 

Ha tetszett a poszt, kövesd a RozéKacsa Facebook oldalát,hogy minden friss bejegyzésről elsőként értesülj!