És ez nem csak az én tanácsom, hanem a tulajdonos motivációja is hasonló volt.
Fél éve megnyílt Máriaremetén a Remetekert étterem. Hónapokon keresztül figyeltem, hogy mi készül azon a telken (a szemközti játszótérre jártunk a gyerekkel) és titkon drukkoltam, hogy valami nagyon jó legyen, mert már annyira hiányzik a környékről egy igazán jó étterem. Volt sok próbálkozás az elmúlt években, de sorra zártak be a helyek: pizzériák, vendéglők, bisztrók, pubok, éttermek. Pedig a 2. kerület felkapott környék, azt gondolnám, hogy itt lenne fizetőképes kereslet egy jó helyre. Csak a jó hely nem akart jönni... na de most!
Néhány hete családi szülinapozás céljából próbáltuk ki a Remetekertet, és hát nem hogy nem csalódtam, hanem igazi meglepetés volt, ami ott várt. Pedig azért elég kritikus szemmel nézem a dolgokat. Gyönyörű kert, igényesen kialakított terasz, virágok és virágok, na meg egy mászókás-csúszdás vár, ami máris garantálta a nyugodt étkezést. (Igazából 2 gyerekkel én már nem is megyek olyan helyre, ahol nincs ilyesmi, különben esélytelenek vagyunk :))
Egy kedves pincér azonnal hozott egy etetőszéket, és az elsőként megrendelt gyerek menüt gyakorlatilag néhány percen belül szervírozták is. Amikor felvágtam a grillezett csirkemellet a gyerekeknek, akkor már éreztem, hogy jó helyen vagyunk. Nem hajszálvékony, cipőtalp keménységűre sütött hús volt, hanem szép vastag szelet, finom szaftos, nem túlsütött, ízes. Natúr csirkemellet nem lehet ennél jobban sütni. A krumpli is friss és ropogós volt, a rizs se nem száraz, se nem ragacsos, a gyerekek az utolsó morzsáig elpusztították az 1-1 adagot.
Akkor eldöntöttem, hogy beszélni fogok a tulajdonossal, mert jó amit csinálnak. Találkoztunk is, és egy hétköznap este visszamentem, hogy Bozzay Dániel elmesélje, miből is lett a cserebogár.
És tényleg úgy kezdődött minden, hogy egy hétvégén az édesanyjának nem volt kedve főzni, és gondolták, beülnek valahova ebédelni. Na de hova? És hát rájöttek, hogy nem igazán van a környéken olyasmi, amire vágynak. Az akkor megálmodott hely mára megvalósult: családias, kockásabroszos, mégis modern, kifinomult, dizájnos, minden részletében igényes, kellemes, gyerekbarát hely, ahova szívesen visszajár az ember. Modern étlap, megfizethető árak, ahol megtalálhatók a klasszikus fogások is, hétköznap ebéd menüvel (ez a környéken kifejezetten "hiánycikk" volt eddig). Még sok minden alakulóban van, kevés a személyzet, Dani rengeteg mindent csinál, ami hosszútávon nyilván tarthatatlan lesz (igazi fanatikus lelkes fiatal!), de az irány nagyon jó. Ha kell felszolgál, asztalt leszed, nem csak lelke, hanem mozgatórugója is az étteremnek. Már a barátnője is itt dolgozik, hogy legalább együtt legyenek - mesélte.
Az édesapjának marhafarmja van Herceghalmon, onnan hozzák az angus marha húst, itt nem csak a bélszín, még a gulyásleves is angus marhából van! :)
Nézzétek milyen szimpi állatok:
A hátsó kertben saját fűszerkert van:
És rengeteg terv: grillterasz, reggeliztetés, borvacsorák, tematikus estek.
Fél éve nyitottak, de már jó pár törzsvendég van, amíg ott ültem, addig éppen betért egy fiatal pár, akik előző nap voltak először, de annyira tetszett nekik, hogy már másnap visszajöttek.
Az étlap a nyitás óta már sok finomításon átesett, mostanra egy remekül átgondolt menüsor állt össze, ahol mindenki talál kedvére valót, aki a klasszikus magyar fogásokat szereti az is, és aki valami izgalmasabbra, vagy újra vágyik az is. Izgalmasak a köretek, újító jellegű az egész.
Ez a báránycsülök pl. hétnyelven beszél, vajpuha szaftos hús omlik le a csontról, mellette a grillezett zöldség állaga is tökéletes: nem úszik az olajban, roppanós, mégsem kemény. Csak ezért esküszöm érdemes eljönni ide.
Én először kacsamájjal töltött sertésszűzet ettem, zöldséges rétessel: a tökéletesre készült húshoz a ropogós tésztaburokban sült ízes zöldségtöltelék remekül passzolt.
Nem rég váltottak a nyári étlapra, aminek az egyik legszuperebb fogása a vajhal cukkinitócsnival, spárgakrémmel és grillezett koktélparadicsommal. Ezen a fogáson (is) érződik, hogy elsőosztályú alapanyagokat használnak, DAni egyelőre a beszerzést sem engedi ki a kezéből, a séffel együtt választanak ki és szereznek be mindent, és ez meglátszik.
Vastag vajpuha halszelet tökéletesre sütve, alatta kívül ropogós, belül puha, nem ízetlen, nem túl olajos cukkinitócsni. A spárgakrém gondoskodik a krémességről, a paradicsom a frissességről, tökéletes tányér, a kedvencem lett!
A desszertek terén volt egy minimális hiányérzetem. A creme brulee tetejére a cukrot nem sikerült karamellizálni, így a kopogtatás élménye elmaradt, de ami alatta volt, az rendben volt. Csak kéne egy jó karamellizáló pisztoly!:) Ezt meg is beszéltük. :)
Az italkínálat sem unalmas, a remek borok mellett olasz proseccot is találunk, ami nekem nagy kedvencem:
Az egyik "törzsvendég" :) neki elhihetitek, még a lehulló falatokért is érdemes betérni :) Aki nem a környéken lakik, az kösse össze egy hűvösvölgyi kirándulással és már meg is van az alibi, hogy miért ne főzzön a hétvégén! :)
Ha tetszett a poszt, kövesd a RozéKacsa Facebook oldalát,hogy minden friss bejegyzésről elsőként értesülj!
Bár múlt héten vége lett a Wimbledonnak (ahol tradicionális "büfé kajának" számít a tejszínhab és az eper párosa), és már eperszezon sincs, de az angolok klasszikus desszertje az