Bár múlt héten vége lett a Wimbledonnak (ahol tradicionális "büfé kajának" számít a tejszínhab és az eper párosa), és már eperszezon sincs, de az angolok klasszikus desszertje az eton mess: a tejszínhab+eper+habcsók trió málnával is tökéletes finomság. Ha a habcsókot előre megcsináljuk, akkor egy néhány perces édességről van szó, szóval érdemes felvenni a repertoárba. Az előre elkészített habcsók meg jól záródó fémdobozban vígan eláll (ha viszont kint hagyjuk, akkor a levegő páratartalmát magába szívja és szivacsos lesz, nem ropogós). 

Amellett, hogy az epret málnával válottam ki, a habcsókba egy kis kókuszreszeléket is raktam, még kókuszchipset is szórtam volna a tetejére, de az pont nem volt itthon (és friss kókusz sem, abból szoktam csinálni). 

És ez nem csak az én tanácsom, hanem a tulajdonos motivációja is hasonló volt.

Fél éve megnyílt Máriaremetén a Remetekert étterem. Hónapokon keresztül figyeltem, hogy mi készül azon a telken (a szemközti játszótérre jártunk a gyerekkel) és titkon drukkoltam, hogy valami nagyon jó legyen, mert már annyira hiányzik a környékről egy igazán jó étterem. Volt sok próbálkozás az elmúlt években, de sorra zártak be a helyek: pizzériák, vendéglők, bisztrók, pubok, éttermek. Pedig a 2. kerület felkapott környék, azt gondolnám, hogy itt lenne fizetőképes kereslet egy jó helyre. Csak a jó hely nem akart jönni... na de most!

Néhány hete családi szülinapozás céljából próbáltuk ki a Remetekertet, és hát nem hogy nem csalódtam, hanem igazi meglepetés volt, ami ott várt. Pedig azért elég kritikus szemmel nézem a dolgokat. Gyönyörű kert, igényesen kialakított terasz, virágok és virágok, na meg egy mászókás-csúszdás vár, ami máris garantálta a nyugodt étkezést. (Igazából 2 gyerekkel én már nem is megyek olyan helyre, ahol nincs ilyesmi, különben esélytelenek vagyunk :))

Egy kedves pincér azonnal hozott egy etetőszéket, és az elsőként megrendelt gyerek menüt gyakorlatilag néhány percen belül szervírozták is. Amikor felvágtam a grillezett csirkemellet a gyerekeknek, akkor már éreztem, hogy jó helyen vagyunk. Nem hajszálvékony, cipőtalp keménységűre sütött hús volt, hanem szép vastag szelet, finom szaftos, nem túlsütött, ízes. Natúr csirkemellet nem lehet ennél jobban sütni. A krumpli is friss és ropogós volt, a rizs se nem száraz, se nem ragacsos, a gyerekek az utolsó morzsáig elpusztították az 1-1 adagot.

Akkor eldöntöttem, hogy beszélni fogok a tulajdonossal, mert jó amit csinálnak. Találkoztunk is, és egy hétköznap este visszamentem, hogy Bozzay Dániel elmesélje, miből is lett a cserebogár.

És tényleg úgy kezdődött minden, hogy egy hétvégén az édesanyjának nem volt kedve főzni, és gondolták, beülnek valahova ebédelni. Na de hova? És hát rájöttek, hogy nem igazán van a környéken olyasmi, amire vágynak. Az akkor megálmodott hely mára megvalósult: családias, kockásabroszos, mégis modern, kifinomult, dizájnos, minden részletében igényes, kellemes, gyerekbarát hely, ahova szívesen visszajár az ember. Modern étlap, megfizethető árak, ahol megtalálhatók a klasszikus fogások is, hétköznap ebéd menüvel (ez a környéken kifejezetten "hiánycikk" volt eddig). Még sok minden alakulóban van, kevés a személyzet, Dani rengeteg mindent csinál, ami hosszútávon nyilván tarthatatlan lesz (igazi fanatikus lelkes fiatal!), de az irány nagyon jó. Ha kell felszolgál, asztalt leszed, nem csak lelke, hanem mozgatórugója is az étteremnek. Már a barátnője is itt dolgozik, hogy legalább együtt legyenek - mesélte. 

Az édesapjának marhafarmja van Herceghalmon, onnan hozzák az angus marha húst, itt nem csak a bélszín, még a gulyásleves is angus marhából van! :)

Nézzétek milyen szimpi állatok: 

A hátsó kertben saját fűszerkert van: 

És rengeteg terv: grillterasz, reggeliztetés, borvacsorák, tematikus estek. 

Fél éve nyitottak, de már jó pár törzsvendég van, amíg ott ültem, addig éppen betért egy fiatal pár, akik előző nap voltak először, de annyira tetszett nekik, hogy már másnap visszajöttek. 

Az étlap a nyitás óta már sok finomításon átesett, mostanra egy remekül átgondolt menüsor állt össze, ahol mindenki talál kedvére valót, aki a klasszikus magyar fogásokat szereti az is, és aki valami izgalmasabbra, vagy újra vágyik az is. Izgalmasak a köretek, újító jellegű az egész. 

Ez a báránycsülök pl. hétnyelven beszél, vajpuha szaftos hús omlik le a csontról, mellette a grillezett zöldség állaga is tökéletes: nem úszik az olajban, roppanós, mégsem kemény. Csak ezért esküszöm érdemes eljönni ide. 

Én először kacsamájjal töltött sertésszűzet ettem, zöldséges rétessel: a tökéletesre készült húshoz a ropogós tésztaburokban sült ízes zöldségtöltelék remekül passzolt. 

Nem rég váltottak a nyári étlapra, aminek az egyik legszuperebb fogása a vajhal cukkinitócsnival, spárgakrémmel és grillezett koktélparadicsommal. Ezen a fogáson (is) érződik, hogy elsőosztályú alapanyagokat használnak, DAni egyelőre a beszerzést sem engedi ki a kezéből, a séffel együtt választanak ki és szereznek be mindent, és ez meglátszik. 

Vastag vajpuha halszelet tökéletesre sütve, alatta kívül ropogós, belül puha, nem ízetlen, nem túl olajos cukkinitócsni. A spárgakrém gondoskodik a krémességről, a paradicsom a frissességről, tökéletes tányér, a kedvencem lett! 

A desszertek terén volt egy minimális hiányérzetem. A creme brulee tetejére a cukrot nem sikerült karamellizálni, így a kopogtatás élménye elmaradt, de ami alatta volt, az rendben volt. Csak kéne egy jó karamellizáló pisztoly!:) Ezt meg is beszéltük. :)

Az italkínálat sem unalmas, a remek borok mellett olasz proseccot is találunk, ami nekem nagy kedvencem: 

Az egyik "törzsvendég" :) neki elhihetitek, még a lehulló falatokért is érdemes betérni :) Aki nem a környéken lakik, az kösse össze egy hűvösvölgyi kirándulással és már meg is van az alibi, hogy miért ne főzzön a hétvégén! :)

 Ha tetszett a poszt, kövesd a RozéKacsa Facebook oldalát,hogy minden friss bejegyzésről elsőként értesülj! 

A klasszikus pesto hozzávalói ugyebár: bazsalikom+fokhagyma+parmezán+fenyőmag+olívaolaj

De pestot gyakorlatilag bármilyen zöldfűszerből lehet csinálni, és a magokat is ízlés szerint lehet variálni benne. Tavasszal nagyon szeretem pl. a medvehagymásat, akkor fokhagyma nem kell bele, mert a medvehagyma levelének van egy fokhagymás csípőssége. De az olaszok pesto rossoja, a paradicsomos verzió is nagyon szuper tud lenni egy tésztán. Fenyőmag helyett mandulával, vagy dióval. Millió variáció van. 

Ha azonban a zöldfűszer egy részét valamilyen zöldséggel váltjuk ki, akkor még testesebb mártást kaphatunk, ami igazán gazdag feltéte lehet egy egyszerű tésztának. 

Bill Granger, ausztrál szakács (Bill, Sydney szakácsa) könyvében van egy spárgapesztós recept, amikor évekkel ezelőtt először kipróbáltam, teljesen rákattantam, minden évben emiatt várom legjobban a spárga szezon.

Az előfőzött spárgák csúcsát félreteszi, és a többi részéből pestot csinál, turmixgépben összezúzza, megy még bele: bébispenót, fokhagyma, parmezán, mandula, citromhéj, citromlé, só, bors és olívaolaj. Isteni finom. Csináltam idén is, de egyrészt nem fényképeztem le, másrészt a spárgaszezon is a végét járja. De ha még találtok, próbáljátok ki!!! 

Zsenge zöldborsó viszont van, így jöjjön ez.

Minden családban vannak olyan receptek, amik generációról generációra öröklődnek tovább. Persze nem csak a különlegessége miatt lehet ez így, hanem mondjuk mert egy jeles eseményhez kötődnek. Anyukámtól nászajándékba kaptam egy kézzel írt szakácskönyvet, amiben a desszerteknél az első számú recept volt ez a főzött csokoládékrém azzal a megjegyzéssel: "hogy ne legyen szülinap csokitorta nélkül". Még csak 7 éve volt, de ez az oldal már rongyos... (pedig már fejből fújom a receptet :))

Gyerekkorunkban minden szülinapunkon ez volt "A" torta. Lágy főzött csokikrém, (nem tömős vajas krém!!!), puha piskóta, tetején tejszínhab, isteni finom! Még a blog előtt is sokan elkérték már a receptjét, szóval hintem az igét már régóta :) Na de most közzé teszem itt is. Mert megérdemli :)

A képen épp a nővéremmel vagyok a 4. szülinapomon :) Késsel-villával tolom a csoki tortát :)

A férjemnek is nagy kedvence. Múlt héten az ő szülinapjára gluténmentes piskótával csináltam (sima liszt helyett rizsliszttel, tökéletes!). 

Egy meleg nyári napon nincs is jobb egy hideg meggylevesnél. Nyilván, ahány ház annyi szokás, ami miatt én mégis megosztom a meggyleves receptemet, az az, hogy pár éve kitaláltam egy kis csavart, amitől szerintem mindent ver ez a verzió (hangsúlyozom, az én ízlésem szerint, ettől még simán lehet nektek a nagyi féle meggyleves a 'best of'). 

Az ilyen ételeket alapvetően érzésre szoktam csinálni, de most direkt mindent lemértem és feljegyeztem, hogy meg tudjam osztani és a kezdők se legyenek bajban a mennyiségekkel. 

Van aki magozza a meggyet, van aki magosan főzi bele a levesbe, szerintem érdemes kimagozni, nem csak azért, mert sokkal kulturáltabban lehet fogyasztani (és gyerekbarátabb is), hanem mert sokkal szebb lesz a színe a lének, és az íze is intenzívebbé válik. 

Lehet csinálni tejföllel, vagy tejszínnel, de paleo verzióban akár kókusztejjel is, sűríteni én sosem liszttel szoktam, hanem keményítővel, egészségesebb is, és sokkal selymesebb lesz az állaga. 

Amivel szerintem el lehet rontani egy meggylevest:

• ha nem friss meggyből csináljuk
• ha túl édes
• ha túlfőzzük és a meggyszemek felismerhetetlenre főnek
• ha nem hidegen fogyasztjuk

Na és az említett csavar: a meggy 70%-át főzöm csak bele a levesbe, a 30%-át meg nyersen leturmixolom és a kész leveshez adom (azzal már nem főzöm), ettől csodálatos színe lesz és olyan intenzíven meggyízű, hogy őrület. Próbáljátok ki! 

A héten elkezdődött a nyári szünet, a nagyobbik gyerkőc sincs oviban, 2,5 hónapig itthon boldogítjuk egymást hármasban. Sokszor kérdezik tőlem, hogy mikor/hogy főzök 2 gyerek mellett. Én egyébként simán főzök mellettük/velük, de a délelőttöt szeretem aktívan tölteni a gyerekekkel, és nem a konyhában. Viszont ha nincs ovi, akkor mégiscsak két gyereknek kell ebédet produkálnom minden nap (hármunknak már nem mindig elég az előző esti maradék), így előnyben részesítem az olyan kajákat, amik minimális munkával maguktól elkészülnek és akkor mehet a játék. Ez a sült csirkecomb ilyen, Semmi nagy kunszt nincs benne, 5 perc meló míg a zöldségeket megpucoljuk és ráfektetjük a combokat, fűszerezés, egy kis fehérbor és mehet is a sütőbe. És a gyerekek is imádják. Köretnek a vele sült zöldségeken kívül bármi más is lehet: friss saláta, sült krumpli, rizs, én most kuszkuszt csináltam mellé, de csak egy friss bagettel is csodás (lehet tunkolni az isteni pecsenyeszaftot). (Kuszkusz nélkül paleo fogás.)

Hozzávalók: 

• fejenként 1 csirkecomb
• 2 szál répa
• 2 szál zellerszár
• 1 fej fokhagyma
• 1 pohár száraz fehérbor
• só, bors
• 4 kakukkfű ág, 2 rozmaring ág 
• kuszkusz
• 1 paradicsom
• 1 csokor petrezselyem
• fél citrom leve
• olívaolaj

A répákat meghámozzuk és hosszában elfelezzük (ha nagyon vastagak akkor negyedeljük), a zellerszárakat megmossuk és elfelezzük, egy sütőedény aljára fektetjük a zöldségeket (akár fehérrépa is mehet közéjük, nekem most nem volt itthon), rádobálunk néhány fokhagyma gerezdet héjastul, majd a zöldfűszereket, kicsit megsózzuk. A csirkecombok mindkét oldalát sózzuk, borsozzuk (én citromos borsot használtam) majd a zöldségágyra fektetjük, köré szórjuk a maradék fokhagymát és aláöntjük a bort. 200 fokra előmelegített sütőben, alufóliával lefedve 1 órán át sütjük, majd még takarás nélkül 10 percig pirítjuk, hogy szép aranyszínű legyen.

A kuszkuszt kétszeres mennyiségű forró vízzel leöntjük és pár percig állni hagyjuk, egy paradicsomot kibelezünk (a nedves magos állományra nincs szükség) és a húsát apró kockákra vágjuk, egy szál felkarikázott újhagymával és sok apróra vágott petrezselyemmel a kuszkuszhoz keverjük, sózzuk, borsozzuk, ráfacsarjuk fél citrom levét és egy kis olívaolajat locsolunk rá. 

micsoda paparazzi fotó :) sikerült lekapnom, ahogy egy mentő és egy tűzoltó autó összeütközik :)

A combokat és a zöldségeket egy nagy tálra szedjük, a visszamaradt szaftot egy kis lábosba szűrjük, beforraljuk, majd beledobunk egy darabka vajat, hogy kicsit krémesebb legyen. A húst a zöldségekkel és a pecsenyeszafttal együtt tálaljuk. 

Van jó pár olasz(nak mondott) étterem Budapesten. Ugyebár a leggagyibb pizzériák is hangzatos olasz nevet viselnek és akkor már azt hiheti az ember, hogy ott valami autentikus itáliaival fog találkozni. Nem rég egy eldugott kis étteremben voltam a belvárosban, ami a világ bármely pontján megállná a helyét. És nem folynak a csapból, pedig folyhatnának.  A tulajdonos a séf, aki a lelke ennek a kis helynek, és még csak nem is celeb. Ő Graziano Cattaneo és a Krizia Étterem. 10/9 Aki nem hiszi, járjon utána! :)

Egy házi tészta készítő esten vettem részt, ahol mi is kipróbálhattuk a kézzel készített házi durumtésztát, úgy ahogy a dél-itáliai nénik csinálják. Víz és durumliszt, semmi más. Se tojás, se olívaolaj, se só, semmi nincs a tésztában. Graziano pillanatok alatt gyúrt tökéletes állagú tésztát a két hozzávalóból, aztán  különböző formájú tészták elkészítését megmutatta. Mindezt családiasan, kedvesen, vidáman, szerényen. Nem olyan volt, mintha egy mesterséf tartana bemutatót, hanem mintha csak becsöppentünk volna a konyhájába és egy pohár bor mellett mesélt és közben tette a dolgát. 

A képen a cavatelli tészta látható (az előtérben lévő darabot én csináltam :)). 

Antipasti gyanánt egy citromos lazactatárral (Tartare di tonno al limone) melegítettünk be. Aki a nyers hal gondolatától megijed, az ezt kóstolja meg és garantálom rászokik. Reggelig bírtam volna enni... rajta fava babbal, kapribogyóval, nyers spárgakarikákkal, citrusosan, húúú még most is érzem az ízét a számban. Az ehető virágok díszítésként meg élővé tették az egész kompozíciót. 

Majd ezt követte a primi piatti, azaz az első főétel, ami az általunk (is) készített cavatelli tésztából készült: házi durum tészta tengeri süllővel (Cavatelli fatti in casa con branzino pomodoro secchi e mollica).

A tökéletesre készült süllő a pikáns paradicsomos mártásban, ropogós morzsával a tetején olyan könnyű fogás volt, hogy szinte hihetetlen, hogy ez egy tészta étel. Nem egy nehéz mártásban tocsogó tészta, hanem egy friss, üde, nyári fogás. A tengerparton éreztem magam annak ellenére, hogy egy hűvös budapesti estén egy alagsori étteremben ültem. 

Folytattuk a secondi piattival, azaz a második főétellel, ami egy csőben sült aranydurbincs volt spárgával  (Filetto di orata gratinato agli asparagi);sült újburgonyával. 

Egy Amalfi parti édességgel zártuk az estet, eperszezonban mi más lett volna... 

Könnyű citromos hab és friss eperszeletek, ez nekem elég is lett volna. Alatta egy citromos piskóta bújt meg, ami nekem picit száraz volt. El tudtam volna képzelni mondjuk a krémet, az epret némi morzsával egy pohárdesszertnek inkább, de az íze nem volt rossz.  

Egy szó mint száz, ha igazán olaszra vágytok, akkor ki ne hagyjátok a Kriziát. Autentikus, hangulatos, profi, megfizethető. 

Ha tetszett a poszt, kövesd a RozéKacsa Facebook oldalát,hogy minden friss bejegyzésről elsőként értesülj! 

A nagyobbik fiam múlt hét vasárnap volt 5 éves. Pénteken zsúrt tartottunk neki, szombat-vasárnap a családjainkkal ünnepeltük, hétfőn meg az oviban. Szóval 4 nap alatt 4 tortát sütöttem neki. És a 4 torta 4 különböző volt. Ez volt a 2. számú.  Szerencsére egyáltalán nem beszűkült a fiatalember ízlése, mindig más kívánsága van, méghozzá elég konkrét. :) 

Ami mindig "elvárás": kevés tészta, sok krém. Így esett a választás egy anyukámtól tanult epres túrótortára. Anyu sima piskóta alappal csinálta ezt régen, én most egy mandulás-kókuszos tésztát sütöttem hozzá (hogy gluténmentes legyen). Hát másnapra is kellett egy tortát sütnöm, ugyanis egy morzsa sem maradt belőle :)

Jamie Oliver egyik szakácskönyvében van egy saláta recept, amiben nyers cukkini szalagok vannak: sárga és zöld cukkini vegyesen zöldséghámozóval vékony csíkokra vágva, egy chilis-limeos-olívaolajos öntettel nyakon öntve, isteni finom. Ha az uborkát simán esszük nyersen, akkor a cukkinit miért ne ennénk? Majdnem ugyanaz. Ehhez mindenképp minél zsengébb cukkinit érdemes használni, a nagyobb daraboknak már vastag a szivacsos állománya a magok körül, az kevésbé finom. 

Mivel az erkélyen  a fűszernövények mellett cukkinit is termesztünk, így az idei első sárga cukkini termésből egy csodaszép színes friss ropogós saláta lett. Az első szüret eredménye még igen csak kicsi darab volt, de olyan zsenge, hogy bűn lett volna bármilyen hőkezelésnek kitenni. A hűtőben még volt sárgarépa, spárga (mint mindig, szezonjában), retek, újhagyma, koktélparadicsom.

Mindent zöldséghámozóval vágtam csíkokra, (a paradicsom kivételével, értelemszerűen). Friss kaporral megszórva és egy olívaolajos-citromos-chilis öntettel leöntve. Annyira finom volt, amilyen szép. 

Hozzávalók (2 főre)

• 2 pici zsenge sárga cukkini 
• néhány szál zöldspárga
• 1 sárgarépa
• 2 szál újhagyma
• 2 db retek
• néhány koktélparadicsom
• egy csokor kapor
• 1 piros chili
• fél citrom kifacsart leve
• olívaolaj, só, bors

A zöldségeket (a répát, a cukkinit, a spárgát és a retket) zöldséghámozóval vékony csíkokra vágjuk, az újhagymát is hosszában csíkokra vágjuk, a paradicsomokat elfelezzük és egy nagy tálra halmozzuk őket. Az öntethez a citrom kifacsart levét háromszoros mennyiségű olívaolajjal kikeverjük, sózzuk, borsozzuk és belevágunk egy kimagozott piros chili paprikát. Csak fogyasztás előtt öntjük a zöldségekre, összeforgatjuk, megszórjuk kaporral és azonnal tálaljuk. 

Vajas papírban sült lazac körete lett ez a saláta. Aki arról a receptről lemaradt, itt visszanézheti! 

Sütöttem mellé újkrumplit is, sós vízben egy rozmaring ág társaságában előfőztem, majd egy húsklopfolóval kicsit kilapítva a szemeket, olívaolaj és vaj keverékén serpenyőben ropogósra sütöttem. 

Ha tetszett a recept, kövesd a RozéKacsa Facebook oldalát,hogy minden friss posztról elsőként értesülj! 

Ha lekvárfőzésről van szó, akkor ahány ház, annyi szokás, de szerintem van néhány titka a finom lekvárnak, amit ha betart az ember, többet tuti nem vesz bolti lekvárt. 

Egész kiskoromból meghatározó élmény az anyukámmal való közös lekvárfőzés. Mióta saját háztartást vezetek, azóta minden évben saját lekvárom is van. 

Ahogy én szeretem a lekvárt: nem nagyon édes, nem nagyon kemény, de nem is folyós: kellemesen kanalazható állagú. A gyümölcsök természetes íze dominál, a színe élénk, nem teljesen pürés, felismerhető gyümölcs darabok vannak benne. 

Aki szintén ilyen lekvárt szeretne, az most figyeljen. 

Először is szeretnék néhány tévhitet eloszlatni:

1. a lekvárt órákig kell főzni, hogy megfelelő állagú legyen 
2. sok cukor kell bele
3. tartósítószer kell bele, különben megromlik

Ezekkel ellentétben én:

1. a lekvárokat forrástól számított 5 percig főzöm, szóval a gyümölcs megpucolása után alig van vele munka. A zselésítéshez pektint használok, ami 100%-ban természetes, gyümölcsökből kivont zselésítő anyag, és épp az a lényege, hogy nem kell vele sokáig főzni a gyümölcsöt (sőt, nem is szabad!).  

(Dzsemfixet is használhattok, de figyeljetek, mert sokfélében van tartósítószer, illetve a ráírt arányokat is érdemes tesztelni, mert rengeteg cukrot ír, és magából a zselésítőből is sokkal kevesebb is elég, mint ami a tasakra rá van írva.)

2. Kilónként 5-15 dkg cukrot teszek bele, az adott gyümölcs édességétől függően (pl. egy savanykás meggybe nyilván többet, mint az eperbe. De semmiképp nem 30-40-50 dekát, vagy ne adj Isten egy kilót! Sosem használok befőző cukrot, mert azokból rengeteget kellene beletenni (hogy megfelelő állagú legyen). 

3. Semmivel nem tartósítom a lekvárokat, amint elkészült csírátlanított üvegekbe töltöm (mosogatógépben elmosom előtte), alaposan rátekerem a kupakot és pár percre fejre állítom az üvegeket, így a lekvár hője a kupak alatti légrétegben lévő bacikat kinyírja és tuti nem romlik meg a lekvár. Hűvös, sötét helyen tárolva, simán kibír egy évet is.