Évek óta minden karácsony előtt nagy szaloncukor gyártásban vagyok. Egyrészt, mert imádom csinálni, másrészt, mert remek gasztro ajándék. Anyukám paleo diétája miatt, neki mindig csinálok cukormentes, igazi mandulából készülő marcipános szaloncukrot. Nagy sikere szokott lenni. A képen is egy ilyen van épp: narancsos-marcipános verzió.
Nem szeretnék eredetvitákba bocsátkozni, valószínűleg senki nem tudja bizonyító erejűen igazolni ennek a desszertnek az eredetét, de végülis mindegy is, hogy hívjuk, ez a gőzölt vaníliás puding a lecsorgó karemellel a tetején majdnem akkora élvezet, mint a crème brulèe (=crema catalana) tetején kopogtatni a ropogós karamell réteget (mondom majdnem!).
Az elkészítése hasonlóan egyszerű és olyan látványos a végeredmény, hogy remek vendégváró desszert, minden karamellimádónak melegen ajánlom (értitek: melegen, hogy folyjon a karamell :) )
Egy tartalmas saláta: bulgurral, sült édesburgonyával, pácolt lilahagymával, pirított tökmaggal, aszalt sárgabarackkal és friss bébispenóttal, a tetején grillezett halloumi sajttal. Nagyon szeretem az olyan salátákat, amiben van valami friss, valami sült, valami ropogós, és egy kis testet adó gabonaféle. Ez is egy ilyen. Még a pasik is szeretni szokták!!
A palacsinta sütésről mindenki azt mondja, hogy pofon egyszerű dolog. És tényleg az, viszont szerintem, mint a cukrászatban általában, a palacsintánál sem árt betartani a pontos arányokat. Persze találomra is össze lehet dobni a nagyjából jó palacsinta tésztát, de ha megvannak valaminek a tökéletes arányai, akkor miért csinálnánk, csak nagyjából úgy? Ha valami valahogy jó, akkor kicsit több, vagy kicsit kevesebb liszttel/tejjel/vízzel nem lesz ugyanolyan jó. Gyerekkoromban sokszor próbáltam találomra palacsinta tésztát keverni, és nagyjából mindig jó lett, de hol iylen, hol olyan. Az az érdekes, hogy most felnőtt fejjel, hátam mögött rengeteg tapasztalattal én bizony, bevallom, kimérem a palacsinta tészta hozzávalóit, mert szerintem így lesz tökéletes.
Az amerikai palacsinta a hagyományossal szemben tartalmaz egy kis sütőport és sűrűbb a tésztája, így vastagabbra lehet sütni. Az amerikaiak általában juharsziruppal meglocsolva tálalják és képesek hozzá sült bacont enni, az nekem elég meredek párosítás, így mogyorókrémmel és nutellával töltöttem meg a palacsinta tornyot, a tetejét pirított (pekán)dióval szórtam meg, Szerintem isteni lett! Brutál kalóriabomba, szóval azért csak óvatosan!
Pénteken a FEM3Cafá műsorában palacsintáztam, nem is egyedül, hanem a kisfiammal. Visszanézhető itt. (A képernyőre tévedésből rossz receptet írtak ki, szóval ne azt kövessétek, hanem az itt a blogban leírtat!).
Van amikor nem tervezem meg előre, hogy mit fogok főzni, hanem intuitív módon megveszem, ami megtetszik, aztán lesz belőle valami. A minap egyszerűen nem tudtam ellenállni egy pagoda karfiolnak, a természet egyik legszebb kreálmánya, vetekszik nálam a hópelyhek és jégvirágok tökéletességével.
Sütőtököm még volt egy darab itthon és egy gránátalma is már nagyon megérett a leölésre, így jött létre ez a saláta. Színes, ízes, egészséges. Kell még valami?
Megjelent Fördős Zé első szakácskönyve. Őszintén mondom, a Street Kitchen csapata fantasztikus munkát végzett. Szuper receptek, isteni kaják, gyönyörű képek, ötletes grafikák, ez jellemzi a könyvet, amit egyszerűen jó kézbe venni.
Mániákus szakácskönyv gyűjtő vagyok, abból egyszerűen sosem tud elég lenni, és mivel Zé a szomszédunkban lakik és évek óta ismerem, izgatottan vártam már a könyvét. Nem okozott csalódást. A tőle megszokott gasztronómiai stílus, a Street Kitchenből ismert lazaság és igényes képi világ jelenik meg nyomtatott formában. Tudom, hogy rettenetesen sokat dolgoztak vele, de minden percért megérte, erre büszkék lehetnek, tényleg! A magyarországi szakácskönyv palettán egyedüálló darabról van szó.
Köszi srácok!
Megmutatom néhány kedvenc képemet a könyvből, csak úgy kedvcsinálónak! Mert nekem nagyon bejön:
ez az életérzés:
ez az önirónia (mert nem csak az a finom, ami mellett fél napig állunk a konyhában, én is mindig ezt magyarázom!)
az, amitől még a nyálelválasztásom is elindul:
ez a színkavalkád:
ez a kreativitás:
és ez az egyszerű szépség:
és hát "fŐzike" és a répája:
Szóval ha karácsonyi ajándék ötletre lenne szükségetek anyunak, tesónak, barátnőnek, akkor ne habozzatok, ha siettek még menő SK kötényt is kaptok hozzá itt!
Ha tetszett a poszt, kövesd a RozéKacsa Facebook oldalát,hogy minden friss bejegyzésről elsőként értesülj!
Gyakran kérdezik tőlem, hogy "te hogy tudsz fél óra alatt normál kaját főzni?" Pedig a legritkább esetben állok fél napot a konyhában, higgyétek el! Jó barátom a wok, a legsúlyosabb konyhai eszközöm, amit gyakorlatilag levenni a konyhaszekrényről két emberes feladat, de szuper dolgokat lehet benne csinálni, hipp-hopp.
A leghosszabb időt az veszi igénybe, amíg szép vékonyra felcsíkozzuk a zöldségeket, ami fontos része az egésznek, mert akkor fognak tényleg percek alatt megpirulni, különben vagy nyersek maradnának, vagy lassan párolódnának puhára, és semelyik sem célunk. A wokban sütés lényege a magas hőfokon hirtelen körbepirítás, ettől lesz minden benne roppanós és mégis sült.
Most egy zöldséges-szójás.szezámmagos kacsát csináltam.
Hozzávalók:
A kacsamell belső filét (amit én a SPAR hentespultjában szoktam venni, az egész kacsamellhez képest majdnem féláron) vékony csíkokra vágjuk és néhény kanál szójaszósszal összeforgatjuk és picit állni hagyjuk.Sózni nem szükséges, mert a szójaszósz elég sós. Amíg a hús pihen, a zöldségeket nagyjából azonos méretű csíkokra (julienre) vágjuk.
A wokot jól felforrósítjuk és kevés szezámolajon gyorsan körbepirítjuk a kacsamell csíkokat, néhány perc kell neki, mire szemmel látható pörzsanyag alakul ki a hús felszínén, addigra egész biztosan belül is elkészül. Nem szabad túlsütni, mert kiszárad.
A végén megszórjuk szezámmaggal és még egyszer átforgatjuk (a szezámmag gyorsan meg tud égni és akkor keserű lesz, úgyhogy innentől óvatosan!). A húst kiszedjük egy tálra.
A wokba ha szükséges még egy kis olajat teszünk és jöhetnek a zöldségek "puhulási" sorrendben: a répa, a zellerszár és a hagyma mehet egyszerre, erre reszeljük a gyömbért, rászórjuk az apróra vágott fokhagymát és ha csípősre akarjuk akkor az apróra vágott chili paprikát is.
Néhány perc pirítás után hozáadjuk a cukkinit is. Amint elvesztették a zöldségek a nyersességüket, már kész is. Ekkor visszaöntjük a húst a wokba, ráfacsarjuk a lime levét és sózzuk-borsozzuk az egészet (a zöldségeknek azért nem árt, de csak pirítás után, hogy ne eresszenek levet).
Rizstésztával is össze lehetne forgatni, de mi most párolt rizst ettünk hozzá (a gyerekek kedvéért).
Ha tetszett a recept, kövesd a RozéKacsa Facebook oldalát,hogy minden friss posztról elsőként értesülj!
A klasszikus kakaóporral megszórt, meleg tejberizsért nem rajongok különösebben. De egy könnyű, légies hideg gyümölcsrizs (szigorúan kakaópor nélkül, legalábbis nekem) már más kategória.
Az alapja ugyanúgy egy tejberizs, csak meg kell várni, hogy kihűljon, majd tejszínhabbal fellazítani és gyümölccsel tálalni. Szezonjában málnával a kedvencem, de isteni eperrel, vagy vegyesen piros bogyós gyümölcsökkel ,őszibarackkal, gyakorlatilag ízlés szerint bármivel. Így ősszel már kisebb a friss gyümölcs választék, így jobb híján egy őszibarackkonzervhez nyúltam, ami az egyetlen gyümölcs, amit hajlandó vagyok konzerv formában megvenni, de az tényleg finom (jó, tudom, brutál cukros lötyiben áll, de akkor is finom, akármennyire sincs túl sok köze egy igazi őszibarackhoz). A gránátalma színben és ízben is nagyon passzol hozzá, a savanykássága kifejezetten jó páros az édes tejes rizzsel.
Jó, jó, a japán nevét nem muszáj megjegyezni, de az amúgy is isteni sült padlizsánt ez a pár apró trükk éteri magasságokba emeli. A japán gasztronómiára egyébként is jellemző, hogy néhény hétköznapi alapanyagból, pár ízesítővel varázsolnak igazi különlegességeket.
Vegáknak akár fő fogásnak is szuper egy kis párolt rizzsel, de bármilyen sült hús körete is lehet.
A sütőtökkrémleves az elmúlt években garantáltan a leggyakrabban posztolt őszi kaják egyike lett, és csak azért állok be a sorba én is és hozok egy újabb receptet, mert spontán ötlettől vezérelve olyan extra ízélményt sikerült összehoznom, hogy muszáj megosztanom veletek.
Szerintem az a jó sütőtökkrémleves titka, hogy a sütőtök természetes édes ízét ügyesen kell fűszerekkel ellensúlyozni, hogy ne legyen bébipapis a végeredmény.
A nagyobbik fiamnak múltkor a fejére esett a szomszédban egy nagy birsalma (tényleg, szegénynek még az orra is vérzett tőle), és a "tettest" felhoztam, meg még egy leesett szemet. De két darab birsalmával mit csinál az ember? Innen jött az ötlet, hogy az amúgy tervezett sütőtökkrémelevesbe kerüljenek. A birsalma gyümölcsös savanykássága és a sütőtök édessége tökéletes páros, az intenzív fűszerek meg csak méh jobban életre keltik.
Van aki csak főzi, én jobban szeretem sütni a sütőtököt, mielőtt a levesbe kerül, mert sokkal intenzívebb íze marad. Ez lett a birsalmák sorsa is, úgyis nagyon nehéz nyersen megpucolni.
Ezt a levest elkészítettem október 26-án a FEM3Café műsorában, az adás visszanézhető itt.