A fokhagyma iránti szeretetemről már tettem említést az egyben sült csirkés receptnél, most jöjjön egy folyékony verzió: ez is egy francia klasszikus: a fokhagymaleves, benne 2-3 fej fokhagymával. Nem egy hagyományos értelemben vett krémleves, mert semmi nincs leturmixolva benne, csak átpasszírozva és tojássárgájával besűrítve, de ettől lesz istenien selymes a végeredmény (nincs benne se tejszín, se liszt!). Ebben a téli, betegeskedő időben ilyen gyógyító és lélekmelengető leveseket érdemes főzni!

Mellőle nem érdemes elhagyni a ropogós sajtos krutont. 

Mikulás napján muszáj édességes receptet posztolni, ugye megértitek? :)

Még egészen kicsi voltam, amikor egy magazinban (azt hiszem a Magyar Konyhának a húsvéti száma) volt pár "mivel várjuk a locsolókat" recept, köztük ez a kókuszos-csokis csók. Akkor anyukámmal megcsináltuk, és azóta nem csak Húsvétkor, hanem Karácsonykor is (és kb. bármikor máskor is az évben) mindig van egy jó nagy doboznyi ebből a sütiből. Pofonegyszerű és nagyon finom! Liszt nincs benne egy gramm se (az eredeti receptben volt egy kanálnyi finomliszt, de a gluténérzékeny nővérem miatt mi ezt mindig kihagytuk, szerintem tök fölösleges bele). És ha nem vajjal, hanem margarinnal csináljuk, akkor laktózérzékenyek is fogyaszthatják. 

Az édes gyümölcs-hús párosításokért nem rajongok annyira (emlékeztek a meleg meggyleves szerű lében úszkáló főtt húsra a menzáról??? brrrr, az ilyenekkel a világból is ki lehet kergetni...), de egy jó chutney, az egészen más gasztronómiai élmény, kifejezetten izgalmas bármilyen sült mellé: édes-savanyú-fűszeres-csípős, isteni!

Ez a Karácsonyra szánt verzió: téli gyümölcsökkel, ananásszal és datolyaszilvával, lila hagymával, mustármaggal, gyömbérrel, chilivel. Nagyon izgalmas, próbáljátok ki!

Ajánlom a karácsonyi pulykasült mellé, vagy kis üvegben remek gasztro-ajándék lehet belőle, gourmet barátaitoknak! 

A gyerekeimnek igen ritkán veszek bolti édességet (talán a Túró Rudi az egyetlen állandó kivétel), de azzal a bizonyos macis-piskótával (azt se én vettem nekik) már találkoztak és hát milyenek a gyerekek, mindegy, hogy fűrészporízű morzsálódós piskótáról van szó, a maciforma elvarázsolja őket :) A külcsín sokat számít!

Van egy maciformás muffin-tepsim (ugyanúgy 12 mélyedés van benne, csak maci formájúak), és ebben terveztem rekonstruálni a kis "Dörmiket". 

Lehetne egyszerű piskótatésztából is csinálni, simán javaslom! De én most egy picit masszívabb és ízesebb verziót választottam, a franciák közkedvelt kagyló alakú sütijét, a madeleine-t. A tésztája egy kevert vajas piskóta tészta (a tojásokat nem kell szétválasztani és olvasztott vaj megy bele), és rengeteg reszelt citrom és narancshéj. Ettől olyan illatos lesz az egész, hogy csak na!

Tölteléknek egy marcipános csokikrémet csináltam hozzá, de sűrű lekvárral, vagy bolti mogyorókrémmel is meg lehet tölteni simán. Mivel ezek most az ovis karácsonyi vásárra készültek, ezért celofán zacskóba csomagoltam őket, szerintem cukik lettek: 

Gyerekkoromban anyukám a maradék tojásfehérjékből mindig citromos szeletet sütött őzgerincformában. Aztán vagy bevonta csokival, vagy megettük magában, imádtam. 

Ennek a karácsonyi hangulatú sütinek ehhez hasonló citromos szelet az alapja, csak van benne rengeteg aszalt gyümölcs, mag és csoki. Olyan, mint egy gyümölcskenyér/püspökkenyér, csak sokkal könnyebb a tésztája, olyan légies, hogy egyszerűen nem lehet abbahagyni az evését. 

És hát karácsony környékén sok tojássárgáját használunk: majonézhez (a rántott hal mellé), vaníliasodóhoz (a mákos gubára), vagy épp egy linzer tésztájába, a lényeg, hogy mindig akad pár kósza tojásfehérje, ami zárt dobozban/üvegeben a hűtőben sokáig eláll (sőt, remekül mélyhűthető is!). Itt egy szuper tipp a felhasználásukhoz! 

Érdekes ez a pite dolog. A világ nagyon sok táján sütnek pitéket, különböző formákban. Az amerikaiak, a franciák, az angolok általában kör alakú pitéket készítenek, édeset és sósat is, míg mi magyarok nagy tepsiben sütjük és többnyire édesen. Gyerekkoromban nem is találkoztam kör alakú pitével. Pedig nekem sokkal jobban tetszik, úgyhogy gyakran sütök a szuper kivehető aljú piteformámban mindenféle pitét. 

Vannak piték, ahol elengedhetetlen a tészta elősütése (vakon sütés), de mindenkit megnyugtatok, ez most nem olyan! A vékony vajas omlós tésztába a töltelék nyersen kerül bele (nem úgy mint a klasszikus magyar almás pitébe). És ami ebben a verzióban a nagy "truváj", hogy a felkockázott gyümölcs darabokat a cukor és a fahéj mellett nem keményítővel forgattam össze (ahogy általában a gyümölcsös pitéknél szokták), hanem tápiókagyönggyel, aminek óriási a keményítőtartalma, így a nedvszívóképessége is igen magas. A gyümölcsökből kisülő levet szivacsként szívják magukba a kis fehér gyöngyöcskék, és átlátszó (kaviár szerű) kocsonyás golyók lesznek belőlük, a tészta meg egyáltalán nem ázik el (pedig nincs elősütve!), és még az alja is igazán ropogós marad! Az ötletet egy külföldi gasztroblogból szereztem, egy epres-rebarbarás pitét csináltak hasonlóan (a világ legjobb pitéje egyébként, tavasszal jön az is!). 

A crème brûlée (magyarul "égetett krém") egy klasszikus francia édesség, egy pofonegyszerű, mégis nagyszerű dolog. Lágy vaníliakrém, rajta roppanós karamellréteg. Nincs túlbonyolítva, mégis isteni finom!

Szeretem a gasztronómiai természetű néphagyományokat. Jó dolog Márton napon libát enni, nem csak azért, mert így nagy eséllyel nem fogunk a következő esztendőben éhezni, hanem mert a liba nagyon finom dolog. Idén (is) egy szaftos libamellre esett a választásom, amivel szerintem nem is érdemes mást csinálni, mint rozéra sütni. Köretnek rozmaringos sült almát és krumplikat (sima és édesburgonyát) sütöttem. Isteni volt. Marci, a nagyobbik fiam, azt mondta: "Anya, mindig ilyen husit süssél!" - mondjuk egy darabig biztos nem unnám meg én sem... :)

Viszonylag ritkán sütök sós sütiket, mert eléggé édesszájú vagyok. Úgyhogy, ha nekiállok sütni, akkor 10-ből 9-szer inkább valami édesség lesz belőle. De ha pl. vendégek jönnek hozzánk, akkor nem jön rosszul egy kis rágcsa vagy sörkorcsolya. Ezt a sajtos rudat még akkor is össze lehet dobni, amikor már megérkeztek a vendégek, pár perc munka van vele, tényleg! Nem kell sokáig gyúrni, nem kell pihentetni. Süssétek meg még ma!