A gyerekek Dédije 92 éves lett, az ő tiszteletére sütöttem ezt a lisztmentes máktortát joghurtos-fehércsokis mascarpone krémmel és hogy igazán különleges legyen, mintás fehércsokiköpenybe "öltöztettem", az egyik legkedvesebb gimnáziumi barátnőm által tervezett egyedi díszítő sablon segítségével. 

A húsvéti asztalon sem mutatna rosszul, és igazán nagy élmény, amikor egy ilyen műremek kerül ki az ember kezei közül :)

Persze bármilyen más tortát is be lehetne vonni hasonlóképp, én most ezt a mákos, gluténmentes verziót választottam, a tetején gránátalma magokkal, hogy a gránátalma-függő kétéves is boldog legyen :)

Szerda délelőtt egy brunch-on (breakfast+lunch=brunch, tudtátok? :)) vettem részt a KIOSK étteremben, ahol bemutattak egy új koncepciót, a foodsharinget, aminek az a lényege, hogy egy többszemélyes társaság kap egy nagy adag ételt az asztal közepére, és mindenki vehet belőle ízlés szerint, akár csak otthon, a családi asztalnál. Ez így olcsóbb is (2 fő, 1,7-szeres árat fizet), mint ha mindenki külön rendelne magának valamit, és az élmény tényleg összehoz. Sokkal közvetlenebb, családiasabb a hangulat, Szerintem ez szuperül működhet. És nem olyan, mint a retro "két személyes sültes tál", higgyétek el! :)

Az apósom pár éve tett egy kis utazást az Oxfordi College-ok környékén, és onnan hozott nekem három kis szakácskönyvet. Kis füzetek valójában, ételfotó egyáltalán nincs bennük, csak 19.sz-i angol festők képei, nagyon szépek. Az alábbi recept a "Kedvenc csokis receptek" között volt. 

Idén először, Magyarországon is tartanak fagyifesztivált, nem csak a szakmai körök, hanem a nagyközönség előtt is. Éppen ideje volt, amikor már mindennek van napja, vagy fesztiválja, nem is értem hogy tudtunk eddig fagyifesztivál nélkül élni?!?!? Ez a kora tavaszi dátum kicsit furcsa lehet, de mivel ez eredetileg egy szakmai rendezvény, ami most megnyílt a nagyközönség előtt is, így késő lenne már a szezon közepén tartani. Én különben is, a legnagyobb téli hidegben is tudnék fagyit enni és nem is értettem soha, hogy az miért időjárás függő :)

Szóval mint kitalálhattátok, elég nagy fagyirajongó vagyok, szóval mindenképpen ott lett volna a helyem, de a Máriaremetén lévő Frer Cukrászda jóvoltából kaptunk két szakmai belépőt (Facebook nyereményjátékon nyertem :)). Gyerek korom óta járok ebbe a cukrászdába, tényleg szuper fagyit csinálnak, amit nem csak mint elfogult törzsvevőjük mondok, hanem a szakmai zsűri is így gondol, idén a tejes kategóriában 1. díjat nyertek a Kajszibarackos mákos rétes fagyival, ami már nem az első dicsőség, tavaly a mézes-diós hecsedli lett az év fagylaltja. 

Én a sima mákfagyit is nagyon szeretem, a mákos sütemények általában nem a könnyedségükről híresek, de fagyi formában kifejezetten könnyed édesség lesz belőle, a savanykás barackkal, a roppanós, hajszál vékony réteslapokkal igazán tökéletes egyensúlyt sikerült kialakítani. 

A rózsás eperfagyi meg a gyümölcsös kategóriában 3. helyezést nyert. Húúú, az valami isteni finom volt. Egyáltalán nincs tolakodó, parfümös rózsaíze, először egy sima eperfagyinak tűnik, de aztán ahogy lenyeli az ember, megjelenik a rózsás utóíz, ami egészen különlegessé teszi az egészet. Próbálja ki mindenki, aki arra jár! 

Pózolás a győztes mesterrel, Erdélyi Balázzsal. 

Én ma megkóstoltam mind a 18 féle fagyijukat, tényleg egyik jobb volt, mint a másik, de azt hiszem pár napig nem fogok fagyira gondolni. Na jó, gondolni igen :) 

A rendezvényen egyébként árusítás egyáltalán nem folyik, a belépő ellenében (1500 Ft/fő) mindenki akármennyi fagyit kóstolhat. Parkoló helyet találni nem egyszerű, és kígyózó sorokra minden standnál számítsatok, de akit ez nem riaszt vissza, az holnap még kilátogathat Magyarország első Fagyi Kiállítására és Fesztiváljára. 

 Ha tetszett a poszt, kövesd a RozéKacsa Facebook oldalát,hogy minden friss posztról elsőként értesülj! 

Volt a hűtőben egy doboz, lejárati időhöz közeledő túró, és gyorsan összedobtam belőle gyerekkorunk egyik nagy kedvencét, a vaníliás krémtúrót. Nem rég megláttam a boltban az ismert lapos szögletes dobozos krémtúrót és  nosztalgikus hangulatba kerültem tőle, vettem egyet. Szerintem kb. 20 éve nem ettem. És megállapítottam, hogy finom, finom, de nagyon édes. 

Házilag elkészítve persze igazi vaníliás, nem nagyon édes és még a mazsola is kihagyható belőle, ha valaki nem szereti :) Én gyerekkoromban nem rajongtam a puha felpuffadt kis mazsola szemekért, de manapság már nem hagyom ki belőle, sőt egy kis rummal is megfejelem :)

Elkezdtem keresgélni a neten és eléggé meglepett, hogy a házi vaníliás krémtúró receptek nagy része zacskós pudingport használ hozzá, hát szerintem az nem az igazi, és annyi idő alatt, míg egy pudingot megfőzünk, simán meg lehet csinálni nyersanyagokból is a vaníliakrémet. Szerintem összehasonlíthatatlan! 

Nem tudom ti hogy vagytok a bolti savanyúságokkal, üveges kiszerelésben igen nehéz jót kapni, sokszor nem elég ropogós, punnyadt darabok vannak benne, vagy ha még finom is lenne, tele van tartósítószerrel, cukorral, meg csupa olyan adalékkal, amire semmi szükségünk. A piacokon kapható kimért "házi savanyúságok" (az se feltétlenül házi) már jobb választás, de én a hazaszállítással vagyok mindig gondban, még a dupla zacskó is csöpög, aztán ecet szag van az egész kocsiban... 

Így esett, hogy elhatároztam csinálok friss zöldségekből házilag savanyúságot, olyat, amilyet sehol nem kapok. 

Ami éppen volt itthon: zellerszár, egy maradék kis karfiol és répa, de ezen kívül kb. bármi kerülhet bele: brokkoli, uborka, paprika, káposzta, zöld paradicsom, amit szerettek. 

A teendő annyi, hogy a kiválasztott zöldségeket kisebb darabokra vágjátok, és jó szorosan beletömköditek egy üvegbe, majd nyakon öntitek a felforralt ecetes sós vízzel. És kibírjátok, hogy bármilyen szép, legalább 10 napig nem nyúltok hozzá :)

Egy különleges sütiformával egy átlagos süteményt is ünnepivé varázsolhatunk. Ezektől a virág alakú madeleine-ektől olyan tavaszi hangulatom lett, hogy már a ködszitáláson keresztül is érzem a tavasz szelét :)

Madeleine receptet már posztoltam a blogon, de ez most egy másik lesz, szerintem még jobb. Vettem egy szilikonos mini madeleine sütőformát a Tchibo boltban nemrég, és a használati utasításon volt ez a recept.

Ezt használtam a virág alakú formához is. Gyönyörűek lettek. Az adag éppen ehhez a 20 db-os formához elegendő. 

A csirkeszárny az egyik legolcsóbb hús-alapanyag, és mégis olyan szuper dolgokat lehet kihozni belőle, hogy gond nélkül lehet vendégváró falat. Sok receptben elősütik a húst, és csak a végén kenik meg a mázzal, én a páccal együtt sütöm, amitől igazán omlós és nagyon ízletes lesz, kívülről meg ragacsos, ahogy azt kell. Nem igazán lehet abbahagyni az evését. 

Sült krumpli is készült hozzá, a gyerekek kedvéért, meg egy isteni Waldorf saláta a felnőtteknek (és persze a bevállalós gyerekeknek). 

Ezt a receptet már amúgy is régen ígértem... Az angolok a farsangi időszak utolsó napján előszeretettel esznek palacsintát, még utoljára a Húsvétig tartó böjti időszak előtt. 

Ez az amerikai típusú mini palacsinta recept pofon egyszerű, pár perc alatt összedobható és szerintem sokkal praktikusabb megoldás, mint rendes palacsintát sütni. Mióta ezt először kipróbáltam, azóta szinte csak ilyet sütök. Ezt még egy nagyobb gyerektársaságnak is bevállalnám (rendes palacsintát 4 embernél többre sütni felér az öngyilkossággal :) szerintem). 

Meghívást kaptam a nem rég nyílt Trattoria Gusto étterembe, a Liszt Ferenc térre, egy Velencei Karnevál ihlette farsangi hangulatú exkluzív vacsorára. Gasztroújságírók, gasztrobloggerek, fotósok és néhány híresség alkották a vendégkört, és egy igazán laza, jó hangulatú este kerekedett belőle. 

Az étterem társtulajdonosa Benedek Tibor, vízilabdázó, a magyar válogatott szövetségi kapitánya, aki a fél életét Olaszországban töltötte, és jobbján egy olasz séffel (Simone Marcedula) megpróbál egy falat Itáliát becsempészni Budapest szívébe. 

Kásás Tamás kevésbé sikeres étteremnyitása után (bár én neki is nagyon drukkolok, hogy a kezdeti nehézségek után menjen neki!) kifejezett kíváncsisággal vártam az estét. 

Az étterem nagyon hangulatos: kockás abroszos, mégis elegáns, minden apró részletig kitalált. Tetszett. Nézzétek a képeket a galériában: 

A vacsora 4 fogásból állt. Előétel, tészta kóstoló, főétel és desszert. A menü: 

Az előételt egy előmelegített palatányéron (ebben nem vagyok biztos, hogy pala volt, geológiában nem vagyok annyira otthon) tálalták. Az este legjobb húzása volt. Nem csak azért, mert a felfújtaknak kifejezetten nem tesz jót ha kihűlnek, és ez sokáig melegen tartja, hanem mert nagyon dizájnos és guszta volt így. Ilyet még sehol nem láttam Magyarországon, szuper ötlet! 

A sütőtökfelfújt finom volt, bár szerintem lehetett volna kicsit könnyedebb (krémes volt, nem annyira légies, mint amit én egy felfújttól várok), ami viszont mellette volt, az 10 pontos. A sajtmártás, a ropogós parmezán chips és a sült sajtgolyók isteni finomak voltak, a balzsamecetes redukció meg életre keltette az egészet. Összességében 10/8

A tésztás fogás volt az este legszebb tányérja. Három színű házi tészta batyu, tőkehallal töltve, sáfrányos mártással. A mártás itt is nagyon nagyon finom volt, úgy látszik Simone mártás-guru :) Tökéltes volt az állaga, az íze, a sóssága, minden. A tésztabatyunak egyetlen szépséghibája volt (ja nem, szépséghibája nem volt, mert gyönyörű volt), szóval egy kritikai észrevételt tettem: egy picit vastag volt a tészta. Nyilván, ez egy nehéz műfaj, hogy olyan vastagságú legyen a tészta, hogy elbírja a tölteléket, ne essen szét, tartsa a formáját, mégis átfőjön. De egy lehelettel lehetett volna vékonyabb. Összességében 10/9 azért, az ízébe nem tudok belekötni. 

A halas főétel Benedek Tibi kreálmánya. Simone a séf minden fogás előtt mondott pár szót az adott ételről, és Tibi sokszor poénkodott, hogy ez valójában az ő ötlete :) Ami csak vicc volt, de a lazacos fogást állítólag tényleg ő találta ki. 

Simone erről is beszélt, viccesen úgy fogalmazott, "köretnek CSAK egy kis fóliás zöldség" (itt már biztos voltam benne, hogy tényleg nem az ő tányérja ez :)).

A lazac tökéletesre volt sütve: a bőre ropogós volt, a húsa omlós. A híres martinis mártástól azonban többet vártam, akár hogy hegyeztem az ízlelő bimbóimat, nem bírtam felfedezni a Martini ízét benne. A fóliában sült zöldség rendben volt. Finom  volt az egész fogás. 10/8

Az este egyetlen igazi csalódása a húsos főétel volt. Pedig nagyon jól nézett ki, és a mozzarellás rakott padlizsán is tökéletes volt, de az a karaj... szegénykém rágós volt, kemény és még ízetlen is. Az értékelést így muszáj különválasztanom, mert a köret 10/10 pontos, akár önálló vega fogásként is megettem volna, de a hús 10/3. Egy szelet omlós egyben sült tarját inkább el tudnék képzelni mellé... (hátha Simone megfogadja a tanácsom :))

A desszert igazán feltette az i-re a pontot, a "millefoglie" láttán leveles tészta lapokat vártam, de ez egy olajban sült, csöröge fánk szerű ropogós tészta volt. Egyáltalán nem olajos, szuper ropogós. Na de ami benne volt... azt az isteni, könnyű pisztáciahabot reggelig bírtam volna kanalazni. Egy baj volt vele: kevés volt :) Lehetett volna kétszer annyi krém a tésztarétegek között. 10/9 (a -1 pont csak azért, mert három falat tésztát a végén már krém nélkül kellett megegyek.)

Összességében a hely eléggé rendben van. Nem mondom, hogy tökéletes, nyilván lehetne picit javítani pár dolgon, de minden esély megvan rá, hogy egy jól menő hely legyen. 

És amiről még nem szóltam: a személyzet. Nyilván, ha csapatépítésről van szó, akkor Benedek Tibinél kevés hozzáértőbb ember akad a vidéken... és ez itt is érződött, nagyon kedves és profi volt mindenki, akinek pici köze is volt az este lebonyolításához. (A pincérek még a telefonomat is feltöltötték, míg vacsoráztunk! + pont :))

Szóval ha szeretnétek egy hangulatos olaszos estét Budapest szívében, akkor ne habozzatok felkeresni a Trattoria Gustot!

A fotókért köszönet Lengyel Balázsnak. 

Egy paparazzi fotó, ami bizonyítja, hogy tényleg ott voltam :)

Fotó: Soós Bertalan

Ha tetszett a poszt, kövesd a RozéKacsa Facebook oldalát,hogy minden friss bejegyzésről elsőként értesülj!