Végy egy nagy múltú cukrász manufaktúrát, haladj a korral, használj minőségi alapanyagokat, légy kreatív és máris adott a recept egy fantasztikus cukrászdához. Én nyáron kb el tudnék élni fagyin, simán képes vagyok fagyot enni ebéd helyett :)  

Persze sok jó fagyizó van már szerencsére, de amikor a nagy múltú olasz fagylalt is vacak porfagyikká silányult (tisztelet a kivételnek), akkor kell ám igazán egyenes háttal állni és nem engedni a minőségből. Nemrég Olaszországban nyaraltunk, és egy isteni velencei mangó sorbet-t leszámítva, mindenhol ugyanazt a porfagyit nyomják. Nem azt mondom, hogy ehetetlen, voltak köztük egész finomak is, de mindenhol ugyanaz a választék, ugyanúgy néznek ki, ugyanolyan az ízük. Nincs különbség fagyizó és fagyizó között. Nyilvánvaló, hoyg a technológia és az alapanyag ugyanaz: gyári por az ízekkel és víz/tej. 

A Damniczki család nem áll be az olcsóbb,egyszerűbb sorba, hanem saját gyümölcsfeldolgozót használva szolgálja ki a legmagasabb minőségi elvárásokat. Eredménye egy 48 féle fagylaltból álló szortiment, aminek nagyjából a fele sorbet, fele tejes alapú fagyi. Csodaszépek, izgalmasak, és mindennek olyan a színe és az íze, amilyen az alapanyag valójában. Semmi színezék, semmi aroma, sőt még habosító adalék sem. Természetes és isteni finom. Nyilván nem olcsó, de nincsenek csodák, ezt már megtanultam. Könyörgöm, inkább 350 Ft egy 7 dkg-s csoda fagyiért, mint 200 egy 4 dkg-os vacakságért. És egy adagot lehet kérni kétféle ízből is, ami a mi esetünkben igen sarkallatos kérdés, mert a gyerekeknek nem szoktunk két gombócot venni, hisz mire megennék, szétolvadna a tölcsérben, tényleg elég nekik egy viszont főleg Marci, kifejezetten kísérletező kedvű, és szeretne többfélét megkóstolni.  Tényleg gyakorlatilag mindig mást kér, akárhányszor fagyizunk. :)

Beni inkább marad a vagy csoki, vagy eper vonalon :) Biztos, ami biztos. 

Ez egy állandó harc, bárhova megyünk fagyizni, hogy hajlandóak legyenek kétféléből adni az egy gombócot. Technikailag nem egy kivitelezhetetlen dolog, mégis kb. 10 helyből 8-nál beintenek, hogy "nem tudom/nem lehet/nem engedi a főnök". Nevetséges. Nos, Damniczkiéknél meg természetes. És nem csak a gyerekekre gondolva, hanem, mert abszolút megértik azt az igényt, hogy a 48 féléből szeretne akár egy felnőtt is, több félét megkóstolni, és nyilván a mennyiségnek meg van felső határa, amennyit az ember meg tud/akar enni. 

A kóstolásnál persze megpróbáltam minél többet megízlelni, így sok pici adagot ettem. Egyik jobb volt, mint a másik: az abszolút kedvenc a pritaminpaprikás málna, hihetetlen finom, tökéletes egyensúlyban van a paprika és a málna, nem tolakodó, mégis izgalmassá teszi az amúgyis nagyon finom málnasorbet. Fantasztikusak voltak a citrusosak: grapefruit, narancsos sütőtök, mandarinos citrom. Nem mondom, hogy rá fogok szokni, de különleges volt a kapros uborka is. 

A tejesek közül a pisztácia (van egyébként sorbet is belőle) és a kókuszos csoki volt a kedvencem. 

Aki nem hiszi, járjon utána: Damniczki Budapest – cukrász manufaktúra, 1051 Budapest, Hercegprímás u. 17. 

Ha tetszett a cikk, kövesd a RozéKacsa Facebook oldalát,hogy minden friss posztról elsőként értesülj! 

Egy régi Nők Lapjában volt Lajos Marinak egy szilvás süti receptje, amit anyukám gyakran sütött régen. Hozzá szilvarösztert főzött. (Na ki tudja mit jelent az a röszter? Általában senki nem tudta, aki hozzánk jött) Szóval a röszter valamilyen gyümölcsből és alkoholból főzött, fűszeres, édes, lekvárszerű szósz. Az alapja egy tök egyszerű kevert vajas piskóta, kevés vaníliával és citromhéjjal illatosítva. Szilva szezon még nincs, ezért most meggyel, málnával és őszibarackkal vegyesen csináltam. A rösztert meg meggyből és málnából főztem roséborral és egy kis fahéjjal. 

Az eredeti adag 5 tojásból készült és egy nagy tepsiben sült, majd rombusz alakúra volt vágva. Én most csökkentettem a mennyiséget 3 tojásra és egy kerámia piteformában sütöttem, hogy szép szeletek lehessenek belőle. 

A zöldségeket én sült formában szeretem legjobban, annyira finom koncentrált ízük lesz, az itt-ott megpiruló, picit karamellizálódó részekről nem is beszélve. Az elkészítése pofon egyszerű és ízlés szerint variálható. Csak összevagdosom, ami épp van, meglocsolom olívaolajjal, sózóm, borsozom, és szórok rá egy csomó zöldfűszert. Most a megsült zöldségekre morzsoltam egy kis friss kecskesajtot és szórtam közé jóféle olajbogyót, a végén zhatar fűszerkeverékkel hintettem meg. 

Végre nem horror drága már a cukkini, a padlizsán, a paradicsom, lehet tobzódni. 

Marci 6. szülinapjára eddig 4 tortát készítettem (az oviba, itthonra, és két családi ünneplése), és a zsúrja még hátra van. :) Mindig konkrét elképzelései vannak, hogy milyen tortát szeretne, és sosem ugyanazt kéri. Én meg igyekszem teljesíteni a kívánságát. Idén azt mondta, hogy sok eper, és kevés piskóta, sok krém. Igazából pohádesszertet kéne neki csinálni, mindig kieszi a krémet a tészta rétegek közül. De az meg nem torta, ezért csináltam a pavlovát is, és ez a citromos-tejszínes fehércsokihabos torta és emiatt született. 

Az alján egy vékony kakós piskóta, rajta eperlekvár, majd egy vastag tejszínes-fehércsokis réteg, ami a zselatintól tart, és a tetejére epres zselét csináltam. Sikere volt, az ünnepelt eltüntette az egész szeletét :) 

Én határozottan azon az állásponton vagyok, hogy a szemet is etetjük, nem csak a szánkat. Ez a desszerteknél pláne igaz. Ha egy desszert amellett, hogy finom, még szép is, akkor dupla siker. A pavlova egy hálás desszert, nem kell hozzá nagy kézügyesség, hogy gyönyörség készüljön belőle. 

Az alapja egy kívül ropogós, belül puha tojáshab (megsütve) rajta lágy tejszínhab, egy kis lemon curd-del márványozva (citromkrém), és a mennyei eper. Epermenta levelekkel díszítettem. Ha valaki a habcsókról a kőkemény porzó habkarikákra asszociálna véletlenül, akkor gyorsan verje ki a fejéből, ez egy egész más műfaj! 

A Waldorf saláta nagy kedvencem, a zeller földes íze  szórtés az alma édessége tökéletes párost alkotnak benne. Innen jött az ötlet, hogy egy egyszerű zellerkrémlevest is izgalmasabbá lehet tenni némi almával és a tetejére szórt pirított dióval. Próbáljátok ki! 

A múlt heti Good Food magazinban volt egy hasonló saláta (lóbabbal azt hiszem). És bár szeretem a színes dolgokat, egészen le tud nyűgözni a zöld szín ezernyi árnyalata, nem csak a természetben, hanem a konyhában is. 

Rögtön kedvet kaptam és elővettem mindent a hűtőből, ami zöld. Spárga (szezonjában mindig van itthon), volt egy avokádóm, egy uborkám, a mélyhűtőben mindig van zölsborsó, learattam a fűszernövényeimet (menta, bazsalikom, petrezselyem), és főztem mellé egy kis quinoát. Olívaolajból (az is zöld) és lime levéből kevertem rá egy kis öntetet és már kész is volt. Isteni finom lett. Piros paradicsommal nem akartam "elrontani" a látványt, de a paradicsom ízét kívántam hozzá, így pirított bagett szeleteket dörzsöltem be kis paradicsommal és azt kínáltam hozzá. Egy gyors ebédnek, vagy egy könnyű vacsorának tökéletes. 

Mielőtt mindenki értetlenül pisloga a képernyő előtt, hogy mit akarok egy n-edik spárgakrémleves recepttel a neten, leszögezném, hogy nem azért írom le, hogy én hogy csinálom, mert feltaláltam a spanyolviaszt, biztos mindenki csinált már spárgakrémlevest, csak szeretném hinteni a "tejszín nélküli" krémleves igéjét. Nem rajongok ugyanis az agyontejszínezett krémlevesekért, egyszerűen "lebutítja" az ízeket, elnyomja a zöldség karakterét. Vannak bizonyos fajták, amihez én is teszek egy egész keveset (pl. a brokkolikrémlevesbe, kb 1 dl tejszínt az 1 liter leveshez), de a spárgakrémleves tejszín nélkül is csodás selymes és krémes lesz, igazán fölösleges bele, higgyétek el! Ráadásul így nem csak glutén-, hanem laktózmentes is. 

A spárgák közül a zöldspárgát jobban szeretem, mert nem kell pucolni, így jóval kevesebb a macera vele, de krémlevest mind a kettőből szoktam csinálni, most épp fehérből. Még egy lépést nem szabad lespórolni, a végén én mindig átpasszírozom egy apró lyukú szűrőn az egész levest, mert a spárga apró kis "szálai" miatt picit darabos lehet a leturmixolt végeredmény, de a szűrés után igazán selymes krémes állagú lesz, megéri az a kis macera. 

Mindjárt jön a recept, csak még egy story...

A spárgával az első találkozásom egyébként egy nagyon vicces történet. 10 éves lehettem kb. amikor egy nyári reggelen anyukámmal együtt egy barátnőjéhez készülődtünk vendégségbe. A TV-ben reggel egy főzőműsorban spárgakrémlevest készítettek. Én akkor hallottam először a spárgáról, és nyilván arra asszociáltam, hogy darabolják bele a madzagot a levesbe, nem kaptam kedvet hozzá. Amikor megérkeztünk a vendégségbe Anikó néni (anyukám barátnője) mondta, hogy reméli ízleni fog az ebéd, mire én megszólaltam, hogy "Mindegy csak ne spárgakrémleves legyen" :D na akkor megfagyott a levegő, mert hogy ő azzal készült. Szegény odavolt, hogy ő nem tudta, hogy nem szeretjük, és akkor most mi lesz. A történet végére nem emlékszem pontosan, mármint arra, hogy végülis ízlett-e vagy sem. Anyukám szerint meg nem is krémleves volt, hanem darabos, de az biztos, hogy spárgából. És szerinte ettem belőle és ízlett is. Meglehet, mert a mai napig imádom a spárgát. 

A klasszikus tiramisu az egyik kedvenc desszertem, pillanatok alatt össze lehet dobni, szinte mindig van hozzá minden otthon (legalábbis nálam), könnyű habos, kávés, mi kell még a boldogsághoz? Mivel most gluténmentes kivitelben szerettem volna, így a leggyorsabb babapiskótás verzió most  nem játszott, így sütöttem egy gluténmentes piskótát riszlisztből, három lapba vágtam, mindegyik lapot gazdagon meglocsoltam kávéval és kicsit több krémet készítettem, hogy a 3 rétegre elég legyen. Pár óra a hűtőben és csodás vendégváró desszert, egyszerű, előre készíthető, látványos, finom. Beni 3. szülinapjának (egyik) ünneplésére készült. 

A fóliában vagy sütőpapírban sütés technikája szuper dolog. Minimális munkával és még annál is kevesebb zsiradékkel lehet tökéletes állagokat elérni. Minden íz a kis batyuban marad, nem a serpenyőben, vagy tepsiben, vagy főzővízben. Én főleg halat szeretek ilyen módon elkészíteni, mert a hal könnyű szerkezete miatt eleve kényesebb, mint egy hús szelet, így nem kell azon izgulni, hogy a sütés során a halszelet szétesik/kiszárad. 

Mélyhűtött halat nem igen ajánlok hozzá, mert annyira vizes, hogy szétáztatja az egészet (mivel vizesen fagyasztják) így nagyban veszít az élvezeti értékéből. Friss halat a METRO-ban szoktam venni, néhány havonta kiugrunk, akkor telepakolom a mélyhűtőt friss lazaccal, pisztránggal, tőkehallal, afrikai harcsával és az általam lefagyasztott hal már kiolvasztás után is uyanolyan állagú, mint frissen, tökéletesen használható. 

Ebben a receptben most épp afrikai harcsa filé van, de természetesen bármilyen más halfilével is elkészíthető.