Minden családban vannak tipikus “mama receptjei”, és bár nálunk a nagymamám nem egy klasszikus “főzős nagyi”, gyerekkoromban gyakran várt minket ezzel a finomsággal. Nemrég szerettem volna elkérni tőle a receptjét, de sajnos már elég feledékeny és egyszerűen nem is emlékezett rá, hogy csinált valaha ilyet. A szakácskönyveit meg hiába lapozgattam, nem találtam benne a receptet. De én tisztán emlékeztem: hogy a főzött diókrémmel töltött palacsintákat lerakta egy jénaiba, nyakon öntötte egy könnyű vaníliasodóval és a tetején cukros tojáshab figyelt, így volt összesütve. Isteni volt! Máig érzem a számban az ízét. Ezt rekonstruáltam most. A tetejére pavlova szerű tojáshabot sütöttem, kívül roppanós, belül puha.

Házi leveles tésztát gyúrni nagyon menő dolog, és isteni finom is, de kétségkívül elég macerás. Ha egy gyors finomságra vágyom, akkor nem riadok vissza a bolti leveles tésztától sem. Most egy mogyorós-csokis-banános fonatot készítettem, ami akár a húsvéti asztalon is megállja a helyét. A töltelék kikeverése pár percet vesz igénybe, de ha valaki ezt is meg akarja spórolni, akár nutellával is csinálhatja. A banán nem fog megharagudni akkor sem. 

Gyakorlatilag bármikor képes vagyok salátát enni, de amikor tavasszal megjelennek az első zödségek, ropogós retkek, friss saláták, zamatos újhagymák és persze a medvehagyma, akkor pláne erős az indíttatás, hogy egy gyors ebéd, vagy vacsora saláta legyen. 

Ez az egyszerű kevert saláta attól lesz különleges, hogy egy medvehagymás joghurtos öntetet készítettem hozzá. Ha van egy kis maradék sült hús, akkor a munka konkrétan 5 perc az egésszel. 

Idén is örömmel veszek részt a Segítsüti jótékonysági kezdeményezésben, ahol szokás szerint 30, gasztrobloggerek által felajánlott, süteményre lehet licitálni, március 20. és 23. között. A befolyt összeget 100%-ban jótékony célra fordítják.  Idei támogatottunk a Bátor Tábor, akik terápiás táborokat szerveznek, amivel beteg gyerekeknek és családjaiknak nyújtanak különleges élményeket. Az ő munkájuk fantasztikus, ha csak egy ilyen picivel is, de szeretnék hozzájárulni a működésükhöz. 

A tavalyi Segítsütis tortám receptjével még adós vagyok, és mivel két hét és itt az idei licit, ideje pótolnom a mulasztást. Csak a képek láttán annyian kérték el a receptet, hogy eséllyel pályázhat a legnépszerűbb receptem címre. Én nagyon szeretem a somlóit, de csakis az igazit. A bolti piskóta leöntve zacskós csokipudinggal, nyomós tejszínhabbal nem somlói, könyörgöm. Na ez a torta minden részletében hozza egy valódi somlói ízét, csak sokkal elegánsabb formába van öntve. Kicsit macerás az elkészítése (nem nehéz, csak hosszú), de esküszöm, hogy minden perc fáradozást megér. Akár a húsvéti asztalra, akár egy szülinapra, simán elég 10-12 embernek, és garantált a siker. 

Az angolszász konyhában sheperd's pie, a franciáknál parmentier: a húsos ragu tetején krumplipürével összesütve egy létező műfaj a nemzetközi gasztronómiában. Leggyakrabban darált húsos raguval készül, de persze kockára vágott hússal is működik, a ragut lehet keverni zöldségekkel, fűszerezni ízlés szerint. 

Én most egy sörös csülökragut készítettem, ami olyan vajpuhára sült, hogy a húst egy villa segítségével szálaira lehetett szedni, így vonta be a sörös, fűszeres szaft. A tetejére parmezánnal dúsítot vajas krumplipüréből nyomtam rózsákat, így sült össze. Isteni egytálétel, variálni ér! 

Gyerekkorom egyik nagy kedvence volt a bundás alma:  sűrű palacsintatésztába mártott almakarikák olajban kisütve, fahéjas porcukorral megszórva. Mivel nem igazán szeretek olajban sütni semmit, nem csak azért, mert nem túl egészséges, hanem mert pillanatok alatt lesz iszonyú büdös tőle a lakásban, így sokkal szívesebben csinálok serpenyős almás palacsintát, menőbb nevén dutch babyt, ami sokkal kevesebb macera, nem lesz olajszag és a végeredmény viszont legalább annyira finom. 

A vajon kevés nádcukorral és fahéjjal karamellizálom az almaszeleteket, majd jöhet rá a palacsintatészta, és a sütőben elkészül negyed óra alatt. Ha elhangzik az ominózus kérdés, hogy "mi lesz a finomság?" - ezt bármikor be lehet vetni. Egy gyors hétköznapi desszert gyanánt, egy ráérős hétvégi reggeli lezárásaként, vagy egy tartalmasabb leves után második fogásként is tökéletes. 

Imádom az olyan krémleveseket, amikor egy egyszerű, nem túl karakteres ízű zöldség a fűszereknek köszönhetően életre kel és egészen új dimenzióba repíti azt. Ez maximálisan ilyen, egy vakteszten szerintem sokan nem tudnák megmondani, hogy az alapanyag: sárgarépa. Mindegy, hogy kicsi vagy nagy, görbe vagy egyenes, az india ízvilágú sárgarépakrémleves igazi ízorgia, a bébipapi jellegű répapürét mindenki verje ki a fejébő! 

Milyen egy jó kenyér? A héja ropogós, a belseje puha, levegős és nem szárad ki egy nap alatt. Ilyen tulajdonságokkal rendelkező gluténmentes kenyeret nem könnyű találni, de nekem ez a recept most nagyon bevált. Egyre többen érintettek manapság valamilyen allergiában, vagy csak saját döntésből étkeznek gluténmentesen, és egy puha friss kenyér az nagyon szokott hiányozni a gm étrendből. A recept alapja egy gm lisztkeverék csomagolásán volt, ezt turbóztam fel magokkal. Tökéletes! 

Turbo recept következik, amivel a konzerv tonhalból friss, üde citromos, zöldfűszeres krémet varázsolhatunk.

Hozzávalók:

• 4x80 g tonhalfilé (olajban eltett, de lecsöpögtetett!)
• 300 g tejföl
• 2 cs. kapor finomra vágva
• 3 szál újhagyma apróra vágva
• 2 tk mustár
• 2 ek. majonéz
• 1 cs. petrezselyem apróra vágva
• 1 citrom reszelt héja 
• fél citrom kifacsart leve
• só, bors (vagy lemon pepper)
• 1 közepes sárgarépa nagylyukú reszelőn lereszelve

A hozzávalókat alaposan összekeverjük, majd mártogatósként nyers zöldségekkel, vagy pirítóssal tálaljuk. Reggelire, előételnek, vagy party falatoknak tökéletes.  

Ha tetszett a recept, kövesd a RozéKacsa Facebook oldalát,hogy minden friss posztról elsőként értesülj!