Nagyon szeretem a pitéket, és nagyon szeretem az eper-rebarbara párosát. Azt hiszem így az epres-rebarbarás pite nálam benne van a top5 sütiben. 

A pite elkészítése nagyon hasonlít az éppen fél évvel ezelőtti almás-szilvás rácsos pitémhez, ugyanaz az omlós tészta, csak most nem csináltam rácsosan, hanem egyben tettem rá a fölső tésztaréteget is (sokkal gyorsabb, és így is szép). A tölteléket vanília és egy pici rózsavíz teszi bódítóan illatossá. Ez olyan szerelmi desszert szerintem (jelentsen ez akármit is). 

A gyümölcsök nedvességét nem keményítő, hanem a tápiókagyöngy hivatott felszívni, tökéletes lesz így az állaga a tölteléknek, és a tészta elősütés nélkül is omlós marad, még alul is! Érdemes kipróbálni!!!

Bár a rengeteg import zöldséget/gyümölcsöt jóformán az év bármely napján meg tudjuk venni, vannak bizonyos dolgok, amiket gyakorlatilag csak szezonjában lehet enni. A spárga is ilyen, nem is igazán pénz kérdés, télen nem nagyon lehet hozzájutni friss spárgához. Én ezért (is) alig várom mindig a tavaszt, mert spárgát spárgával tudok enni ilyenkor. Egy hete nem telt el nap, hoyg ne ettünk volna valami spárgásat. Krémlevest, sült spárgát, rizottót, tésztát, omlettet. A lehetőségek tárháza majdhogynem végtelen. 

Ma ebédre készítettem ezt a villám gyors tésztát. Csak magamnak ritkán főzök, de ez tényleg a 10 perc alatt összedobható zacskós levesnél is gyorsabb kaja. És ehhez képest szuper finom! 

Ropogós vajas kekszmorzsa, édes sajtkrém és savanykás-édes illatos gyümölcsréteg, ilyen lehetne akár egy tökéletes cheesecake, ami most sütés nélkül készül, pohárban tálalva. Nagyon egyszerű, isteni finom, bódító édesség! Arról nem is beszélve, hogy csodaszép! 

Ezt ma elkészítettem élőben a FEM3Café műsorában, az adás visszanézhető itt.

Kekszes vagyok, tudjátok. Íme egy nagyon finom, omlós vajas keksz, aszalt áfonyával és natúr pisztáciával. A kedvenc aszalvány és olajos mag párosommal. Persze ezek ízlés szerint variálhatók! 

A masszát henger alakra formázva hűtőbe teszem, és sütés előtt csak felszeletelem, így nyújtani és szaggatni sem kell, pillanatok alatt megvan az egész és már majszolhatjuk is a kávé mellé. Mert a kávé mellé kekszet kell enni. 

Szépen becsomagolva remek gasztroajándék lehet belőle. 

Az ételek előtt a "hamis" jelzőt a menzákon használták előszeretettel az én időmben, emlékeim szerint ez azt jelentette, hogy gyakorlatilag a lényeg hiányzott az adott fogásból, pl. "hamis gulyásleves" = hús nélküli leves krumplival, hamis húsleves = ízetlen lé cérnametélttel, és hasonlók. 

Mindenki nyugodjon meg, én nem hagyok ki semmilyen lényegi hozzávalót ebből a fogásból, csak az arányokon, meg a formán változtatok egy picit. A flamand módra elkészített spárga lényege: klasszikusan  fehér spárga  párolva, vagy sütve, egy olvasztott vajban úszó tojásos mártással: amiben főtt tojás van apróra vágva, sok petrezselyemmel, pici citromlével, sóval-borssal.  (Közép-Európában a fehér spárga sokkal elterjedtebb, aztán délebbre meg a zöld az ismertebb.)

Aki ismer tudja, hogy a vajjal nem vagyok nagy barátságban. Előző életemben valószínűleg vajba fulladhattam, mert vajat magában képtelen vagyok megenni. Vajas kenyér: NEVER EVER. Ha vajhoz kell nyúlnom, már akkor is bajban vagyok, egy sütemény forma kivajazásához komoly lelki erőhöz van szükségem (általában megolvasztom és ecsettel kenem, akkor nem kell hozzányúlni). 

Persze feldolgozott formában már semmi baj nincs a vajjal, én is használom mindenféléhez, de azért ez a tojásos mártás, aminek az alapja az olvasztott vaj, az "too much" lenne. De mivel a fogás elemei igazán ínyemre valóak, így jött, hogy az idei első spárgás vacsoránk így nézzen ki: olvasztott vajjal megkent és sütőben megsütött spárga, a tetején egy buggyantott tojással, friss petrezselyemmel megszórva. Egyszerű és nagyszerű fogás, előételnek, vagy egy könnyű vacsorának spárgaszezonban perfekt! 

Elgondolkoztam, hogy vajon mitől tiramisu a tiramisu? A mascarponétól? Mert akkor ez is az. A tojástól? Akkor is. A babapiskótától? Akkor is. Vagy a kávétól? az nincs benne,  akkor nem. Akkor inkább trifle? Végülis van benne egy réteg ropogós morzsa is, az mindenképp a trifle jellemzője... 

Végülis mindegy is a terminus technicus, a lényeg egy isteni pohárkrém: feketeribizlivel színezett citromos cukorszirupba áztatott babapiskóta, erdei gyümölcs, mandulás-zabpelyhes édes ropogós morzsa, könnyű mascsarponés tojásos krém és a tetején lágy tejszínhab. 

Ebből a mennyiségből jó nagy adag lesz, 8-10 főre simán elég. 

Ezt a szépséges tortát készítettem Húsvétkor a 2 éves kis Beni szülinapjára. Ünnepi, tavaszi, friss, üde, citromos-epres-csokis. 

A recepttel még adós vagyok, de mivel az eperszezon még csak most jön, nincs késő! Már csak apropót kell találnotok hozzá, hogy megsüssétek! 

A leggyakoribb kérdés/kérés, amivel megtalálnak barátok/ismerősök/idegenek, hogy adjak tippet gyors hétköznapi fogásokra, mert azok, akik minden nap főznek, sokszor ötlethiányban szenvednek. Most egy ilyet hoztam. Igazi kamra/hűtő kaja, kevés alapanyag, csodás végeredmény.

És ez tényleg egy 30 perces fogás, Jamie is megirigyelné :) 

A csirkemellett sütőzacskóban sütöm, ami egyrészt garantálja, hogy omlós és szaftos maradjon, másrészt a mézes pác így nem ég meg. Praktikus, gyors, egyszerű és finom, kell ennél több? :) 

A Babel, a KIOSK szomszédságában egy igaz fine dining étterem, profi, igényes, kifinomult, nagyon kitalált, mégis barátságos környezet. Aki megteheti (mármint anyagilag), az egyszer próbálja ki. 

Nagy várakozásokkal telve indultam el tegnap este a Babelbe, Magyarország első vegán menüsorának a bemutató vacsorájára. Itthon egy nagy adag hagymás-paradicsomos serpenyős tarja várt, ha éhen maradnék... :) De nem maradtam. 

Bár húsevő vagyok, mint a gasztronómia szerelmese kifejezetten üdvözlendő kezdeményezésnek tartom, hogy egy fine dining étterem ilyen merészet húz és vegán élapot állít össze. A Vegán konyha nem csak salátalevelekről és párolt répáról szól. Aki nem hiszi, járjon utána! :)

Az ételek mellé juice párosításokat kóstolhattunk, 100%-os préselt gyümölcs és zöldség levek, amik legalább annyira izgalmasak voltak, mint maguk a fogások. 

A kóstoló menüsor, és a képen az első "előkorty" a málnás paradicsomos esszencia, frissítő, üde, izgalmas. 

Az uborkahab is kifejezetten üde volt, bár egy kicsit túl sós és borsos (legalábbis magában). 

A gin&tonic granita viszont annyira hűsítő és izgalmas volt, hogy nyáron egész nap tudnám kanalazni (na jó, nem csak nyáron). 

Ezután kaptunk egy paprikás és egy natúr gluténmentes mini zsemlét, amit az orrunk előtt, az étterem látványsütőjében sütöttek frissen. A gluténmentes péksüteményeknél a legnagyobb kihívás a sikér nélküli lisztek használata ellenére levegős, puha végeredményt kapni. Az ízével semmi bajom nem volt, de azért nagyon tömörek voltak ezek a kis bucik. Az olívaolajba mártogatás viszont százszor jobb dolog, mint a vajas kenyér :)

Az előétel, a quinoás saláta az este legszebb tényérja volt. Már a szépségével megvett. Ezt a műfajt kifejezetten szeretem, és tényleg zseniális volt. minden zöldség rajta nyers volt, de olyan ízgazdag páccal voltak ízesítve, hogy eszembe nem jutott, hogy "nyúlkaját" eszem. A spárga-édeskömény-grapefruit juice hozzá meg istenien passzolt. Az édesköménytől pont annyira ánizsos, ami még nem tolakodó, a grapefruittól pont annyira kesernyés, ami még kellemes, és a spárga íze is elő-előjött, tökéletes ízkombináció. 

Ha a kákán szeretnék egy kis csomót keresni, akkor egyetlen kritikai észrevételem lenne a fogással kapcsolatban: a negyedelt nyers retek egy picit túl nagy falat volt. A retek nyersen azért kemény, ebből nekem kellemesebb lett volna egy kisebb falat. De hangsúlyozom, ez csak a kákán egy csomó. :)

A citrusos karalábéleves amellett, hogy szintén csodaszép volt, ízes, tejszín nélkül is krémes, és a levesbetétekkel egészen kerek: a ropogós pirtíott kesudió és a lágy uborkás tápiókagyöngyök minden falatot izgalmassá tettek.

A főétel, a zelleres ravioli evése közben esküszöm, hogy nem jutott eszembe semmilyen hús, még az itthon illatozó tarja sem :) És szerintem ez az igazi fokmérője egy vegán (vagy vega) ételnek, ha közben nem gondolok arra, hogy "jó-jó" de egy steak lecsúszna mellé, akkor perfekt. A rizslisztből (tehát teljesen gluténmentesen) készült ravioli állagra tökéletes volt, benne a krémes zelleres töltelék és a ropogós tempurált zöldségek nagyon kól működtek együtt. Spárga és karfiol bukkant elő a ropogós tésztaburokból. A kávés endívia elsőre viszont picit olyan hatást keltett, mintha véletlenül a tányérba borult volna a séf kávéja, de mire minden falatot elpusztítottam, egészen megtanultam értékelni ezt a nem minden napi ötletet. Az eper-rebaraba juice volt a megtestesítője annak, hogy az eper édessége és a rebarbara savassága milyen szuperül kiegészítik egymást. 

Ezután egy kis pihenőt kapott a gyomrunk, és egy hűsítő, akár desszertnek beillő fogás következett: a görögdinnye sorbet angolzellerrel. Pont előző nap a gyerekekkel arról beszélgettünk, hogy de jó is lesz a dinnyeszezon, mindannyian imádjuk ezt a gyümölcsöt. Hát nekem most a szezont sem kellett megvárnom, igazi dinnye-élményt adott ez a pár kiskanál, ami annyira finom volt, hogy erősen sajnláni kezdtem, hogy nem ez volt az utolsó fogás, és "el kell rontanom" a szám ízét a továbbiakkal (a végén persze nem bántam meg). 

Ja, és a görögdinnye és az angolzeller annyira jól működtek együtt, hogy nyáron simán együtt fogom enni őket. 

Nem vagyok egy nagy főzelékes, valahogy úgy vagyok vele, hogy kb. bármelyik zöldségnek vannak sokkal finomabb felhasználási módjai, mint egy főzelék. Kivételt talán a tökfőzelék jelent: azt imádom. Nyáron, amikor friss gyalult tököt lehet kapni, akkor sokszor készítem. Savanykásan, üdén (semmiképp sem túllisztezve és agyon édesítve). Ez a krémes, kellemesen fanyar tökfőzelék, az adzuki babból készült hamis fasírttal és friss ropogós tökforgácsokkal, életem egyik legfinomabb főzelék-élménye volt. Hozzá a kiwi-petrezselyem juice az este legfinomabb leve volt (na jó, az epres-rebarbarással erős versenyben). 

Az i-re a pontot a desszert tette fel, a mandulás kókuszfagylalt a menü szerint aszalt gyümölcsökkel (amik inkább liofilizáltak, azaz fagyasztva szárítottak voltak), élén a hajszálvékony ropogós mangó szeletekkel csodaszép volt az egész pohár. Egy folyós gyümölcsvelőt én el tudtam volna képzelni mellé, csak a textúrák végett... vagy több friss gyümölcsöt. 

Egy szó mint száz, óriási dícséret illeti a Babelt, és Lőrincz György séfet, mert úgy nyúltak hozzá a zöldségekhez és gyümölcsökhöz, hogy nem az volt az érzésem, hogy lefelejtették a köret mellől a húst, hanem teljes értékű fogásokat kaptam, nem is akármilyen minőségben. Bravo! 

A degusztációs menüsor ára 19.500Ft + 3500Ft a juice párosítások=23.000 Ft, ami nem olcsó, nagyon nem, de annyira különleges és finom volt az egész, hogyha valaki vega/vegán, akkor mindenképp törje fel érte a malacperselyt, mert óriási kulináris élményben lesz része! 

Ha tetszett a poszt, kövesd a RozéKacsa Facebook oldalát,hogy minden friss bejegyzésről elsőként értesülj! 

A tavasz beköszöntével én tényleg csak ilyen könnyű dolgokra vágyom, nem jut eszembe egy vörösboros marhapörkölt, sem bableves (a férjem legnagyobb bánatára), viszont friss zöldségeket, könnyű salátákat, élénk színekben pompázó ételeket előszeretettel csinálok. 

Ez a könnyű csirkesaláta olyan finom lett, hogy még a férfiak sem fognak panaszkodni, ígérem! 

A csirkecsíkok szójaszószban pácolódtak és mézzel sültek, és ami igazán különleges, vagy legalábbis kevésbé megszokott, az a retek nem nyersen való felhasználása. A hőkezelésnek köszönhetően a nyers csípősségét teljesen elveszti, mégis roppanós marad, próbáljátok ki, nagyon szuper! 

Erre a salátára most pirított fenyőmagot tettem (mert imádom), de igazából szezámmaggal is szuper, a retekhez és a szójás-mézes csirkéhez is nagyon illik. 

Az elkészítés kb.  10 percet vesz igénybe, egy hétköznap esti munka utáni gyors vacsorára sokkal jobb alternatíva, mint egy mélyhűtött pizza.