Szeretem a gasztronómiai természetű néphagyományokat. Jó dolog Márton napon libát enni, nem csak azért, mert így nagy eséllyel nem fogunk a következő esztendőben éhezni, hanem mert a liba nagyon finom dolog. Idén (is) egy szaftos libamellre esett a választásom, amivel szerintem nem is érdemes mást csinálni, mint rozéra sütni. Köretnek rozmaringos sült almát és krumplikat (sima és édesburgonyát) sütöttem. Isteni volt. Marci, a nagyobbik fiam, azt mondta: "Anya, mindig ilyen husit süssél!" - mondjuk egy darabig biztos nem unnám meg én sem... :)

Viszonylag ritkán sütök sós sütiket, mert eléggé édesszájú vagyok. Úgyhogy, ha nekiállok sütni, akkor 10-ből 9-szer inkább valami édesség lesz belőle. De ha pl. vendégek jönnek hozzánk, akkor nem jön rosszul egy kis rágcsa vagy sörkorcsolya. Ezt a sajtos rudat még akkor is össze lehet dobni, amikor már megérkeztek a vendégek, pár perc munka van vele, tényleg! Nem kell sokáig gyúrni, nem kell pihentetni. Süssétek meg még ma!

Vannak olyan tipikus nyári íz-párosítások. A paradicsom a zellerszárral és az olajbogyóval szerintem ilyen. A nyarat idézi még 5 fokban is. Persze legyen meg az ételek szezonalitása, de én szeretek az ősszel/télen fellelhető alapanyagokból is nyári ízeket varázsolni, mert egyszerűen jót tesz a lelkemnek. A balerina cipőt lassan csizmára váltjuk, de nyárias receptek attól még lesznek a blogon. (Szerinem fagyit is simán lehet enni télen!)

A zellerszár általában csak mellékszereplője az ételeknek: apróra vágva alapként szolgál ragukhoz. Én nyersen is imádom (bármilyen mártogatóshoz), és ebben az ételben meg abszolút főszereplő. A zellerszár nagyobb darabokra van vágva, és félpuhára főzve (azért megmarad a haraphatósága), így öleli körbe a paradicsomszósz. Szerintem szuper! 

Ebbe a raguba most csirkemellet tettem és kuszkusszal tálaltam, de lehetne hús nélkül is, akár tésztaszószként, vagy más körettel: rizzsel, bulgurral, akár polentával, vagy quinoával (akkor paleo). Variáljátok bátran! 

Nem vagyok híve a mi kultúránkban nem honos ünnepek ünneplésének, szóval nem is szoktuk Halloween napján zombinak öltözve ijesztgetni a szomszédokat, de a tökfaragás valahogy mégis hozzátartozik nekem az őszhöz (zombiktól függetlenül) :) 

Szeretem ha a kifaragott tök mosolyog, még ha Marci (a nagyobbik fiam) ragaszkodik is az "ijesztő szájhoz".

Az állatos mintákat meg sütikiszúró formák segítségével csináltam. Érdemes tökfaragó hardaware-t szerezni, benne mini fűrészekkel, nagyon könnyen lehet vele dolgozni. 

A sütőtökkrémleves tipikusan olyan kaja, hogy ahány ház, annyi szokás, rengeteg féle képpen lehet készíteni. A fűszerezésen áll vagy bukik a dolog, ha nem spóroljuk ki belőle az ízesítőanyagot, akkor elkerülhető a bébiételes-kubus ízvilág :) és férfiak számára is fogyaszthatóvá válik :)

Szoktam megsült sütőtökből is csinálni, de ez most egy gyorsabb, főzött verzió lesz. Meg aztán ízesítés terén is óriási a lehetőségek tárháza: anyukám pl. a citromos-gyömbéres verzióra esküszik. Nekem ez a narancsos-zsályás-mentás az egyik kedvencem. 

Én nem vagyok egy nagy muffinos. Pedig a muffin alapvetően csak a forma, muffin formában lehet iszonyú finom  sütit is csinálni és fűrészpor ízű száraz vackot is. Ígérem, ez az előbbi lesz. Csak annyiszor találkoztam már az utóbbival, hogy előítéletes lettem muffin-fronton. Pedig gyorsan elkészíthető, praktikus, könnyen szállítható süti, szóval megvannak az előnyei valóban. És ha még finom is... :)

A muffinok elkészítési módja általában a következő: külön-külön összekeverjük a nedves és a száraz hozzávalókat, majd a kettőt vegyítjük (nem szabad túldolgozni!) és formákba töltjük, megsütjük. 

Ennek a verziónak a nedves hozzávalók adják a lelkét: a szaftos körte, a Nutella, pici körtepálinka  és citromlé összeolvasztott keveréke. Nagyon fincsi!

Én kekszes vagyok, ezt írtam már. És azt is megígértem, hogy fogok még keksz recepteket hozni. Íme az egyik kedvencem: zabpehellyel, mazsolával, dióval, kókuszreszelékkel, nádcukorral, mézzel. Az elkészítése pofonegyszerű, két edényes szupersüti. Az egyik edényben összeolvasztjuk a nedves hozzávalókat, a másikban összekeverjük a szárazanyagokat és aztán vegyítjük a kettőt. Még robotgép sem kell hozzá, csak egy kanál. Elronthatatlan, ígérem!

Gyerekkoromban a szomszédunkban lakott Emi néni, akit pótnagymamámként szerettem. Csupa gasztronómiai élmény kötődik hozzá: átjártam hozzá szalonnás katonákat enni, nála kóstoltam először a kockacukrot, meg kalandosabb dolgok is történtek: forró kávéval is ott forráztam le magam 2 évesen. Számos recepetet osztott meg az anyukámmal, amit aztán én megtanultam tőle. Ilyen ez a mágnás almás pite is: két vékony omlós tésztaréteg között, vastag almás töltelék és egy könnyű diós hab, a tetején pirított dió darabok. Szerintem ennél jobb dolog almával nem történhet!

A tárkonyos raguleves gyerekkorom egyik kedvence, és az én fiaim is imádják. Emlékszem régen mindig ezt kértem, ha étteremben jártunk. Szeretem klasszikus módon is, de ez a változat kicsit ázsiai beütéssel készült, tejföl vagy tejszín helyett kókusztejjel, a citrom mellett még gyömbérrel. Van benne frissen szedett erdei tölcsérgomba (egy barátom szedte, és bevizsgáltatta a piacon). Szóval igazán illatos, ízes, isteni finom lett. Ha a zöldborsót és a keményítőt kihagyjátok, még paleo is. 

A mostani szürke őszi napokra igazi melengető finomság!

Sosem voltam "Dr. 5. kerület" rajongója. A zacskós pudingoktól, attól a remegő gumis cucctól kiráz a hideg... De aki egyszer kipróbálja ezt a receptet, annak többé esze ágában nincs zacskóhoz nyúlni, garantálom! 

Viszont több tucat csokipuding főzés után kikísérleteztem a tökéletes arányokat: tej-tejszín arányban, édességben, csokisságban, krémességben, remegősségben, minden szempontból, szerintem ilyen a tökéletes csokipudling (Pumukli után már csak így :) emlékeztek? :)

Ha elhangzik a kérdés itthon, hogy "és mi lesz a finomság?" - akkor ehhez a tipikus kamra desszerthez nyúlok, mindig minden van hozzá, kb. 3 perc alatt elkészül, most hogy már hideg van kint, az erkélyen percek alatt lehűl és már kanalazható is.